Szabóné Drozda Orsolya pedagógusként dolgozik a Bolyai János Katolikus Általános Iskolában. Tevékenysége rendkívül szerteágazó: magyar nyelv és irodalom szakos tanárként tanít, számos szakkört vezet, gyógypedagógusként fejleszt, emellett logopédusként is tevékenykedik a Napsugár Óvodában. A tanítás mellett nagyon fontos számára a színjátszó kör, a nemrég kiépített iskolarádió, de aktív szerepet tölt be az iskolában a humán munkaközösség vezetőjeként is. Az általa felkészített diákok kimagasló eredményt érnek el magyar nyelv-és irodalom, valamint olvasási versenyeken. Vele beszélgettem.
Szabóné Drozda Orsolya Szerencsen született, a szülei is itt élnek, már nyugdíjasként. Aktív korukban a Magyar Államvasutaknál középvezetőként dolgoztak és minden erejükkel azon voltak, hogy Orsolya és öccse álmai megvalósuljanak. Szabóné Drozda Orsolyát gyermekként szép emlékek kötötték a Szerencsi Gyári Óvodához, melyet a 2-es számú Általános Iskola követett, amelynek utódintézményében jelenleg dolgozik. – Végzős általános iskolás tanulóként erős volt bennem az elhatározás, miszerint én is pedagógus szeretnék lenni.
Az alapfokú iskolát követően a miskolci Kossuth Lajos Pedagógiai Szakközépiskolában folytattam tanulmányaimat, majd felvételt nyertem az akkori Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola, magyar szakos tanár és szociálpedagógus szakára. Két okra vezethető vissza az, hogy én a magyar szakostanári pályát választottam. Az egyik, hogy az általánosiskolában oktató pedagógusaimpéldaképei voltak az életemnek, érdekesnek és változatosnak mutatták be ezt a hivatást. Másrészt kisgyermekkoromtól kezdve édesanyám rengeteget mesélt, melynek köszönhetően az egész életemet végigkíséri az olvasás szeretete –kezdi Szabóné Drozda Orsolya. 2000-ben feleségül ment szintén pedagógus férjéhez, akivel azóta három gyermek boldog szüleivé váltak.
Az első diploma megszerzését követően az ELTE Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Karán gyógypedagógus és pszicho pedagógus szakon tanult tovább, melynek köszönhetően mind a mai napig gyógypedagógusként is tevékenykedik az általánosiskolában. – Az egyéni bánásmódot igénylő gyerekeknél nagyon fontos a nehézséget okozó területek fejlesztése mellett a személyiségükben kialakuló negatívumok megelőzése, leküzdése, a pszichopedagógiai megsegítése, ami kiemelten fontos része a munkámnak – mondja. 2012-2014 között a Nyugat-magyarországi Egyetemen a gyógypedagógia-logopédia szakirányt választotta, ahol harmadik diplomáját vehette át. Pályakezdőként a taktaharkányi Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatnál dolgozott, és a kollégáitól nagyon sok szakmai tapasztalatot szerzett. Első gyermeke születését követően a Prügyi Móricz Zsigmond Általános Iskolában gyógypedagógusként dolgozott, és elmondása szerint elsajátította az igazi pedagógus pálya gyakorlati részét.
– Egy segítő vezető és tantestület mellett megtanultam, hogy milyen az, amikor gyerekeket eljuttatunk egy célig és milyen megélni azt, amikor egy gyerek képessé válik bizonyos dolgok elvégzésére – mondta Orsolya, aki később a Szerencsi Pedagógiai Szakszolgálathoz került, mint gyógypedagógus, ahol a fejlesztések mellett diagnosztizáló munkával is foglalkozott. – A diagnosztizálás óriási felelősség szakmailag és emberileg egyaránt. Minden szülő számára a saját gyermeke a legnagyobb kincs, és komoly lelki megrázkódtatásként élik meg azt, ha kiderül, hogy valamilyen nehézséggel kell szembenézniük. Ilyenkor nagyon fontos, hogy a szakmai tudás mellett empatikusan tudjuk a helyzetet kezelni – hangsúlyozza a tanárnő. 2014-től a Bolyai János Katolikus Általános Iskola pedagógusaként dolgozik.
Az iskolában a Szent Genesius Gyermekei elnevezésű színjátszókör vezetője, ami kezdetben csak iskolai szakkörként funkcionált, azonban később kinőte magát, így már a városi ünnepségek mellett egyházközségi eseményeken is rendszeresen részt vesz a diákokkal. Koordináló pedagógusként az egri székhelyű Szent István Katolikus Rádió, Szent Imre Iskolarádiós Hálózatának is aktív tagja. Itt a rádiózásban résztvevő gyerekek aziskolában történt eseményeket dolgozzák fel és riportokat készítenek. Szabóné Drozda Orsolya jelenleg egy végzős évfolyamosztályfőnöke, valamint a humánmunkaközösség vezetőjeként nagy hangsúlyt fektet a tehetséggondozásra és a versenyeztetésre. A tanítás mellett hetente két alkalommal a Napsugár Óvodában logopédusként nyújt segítséget az artikulációs-és nyelvi nehézségekkel küzdő gyerekeknek.
Azt meséli, nagy megtiszteltetés számára az, hogy egykori iskolájában taníthat. – Ez az iskola nagyon sokat jelent nekem. Olyan pedagógusok tanítottak, akiket szerettem volna példaként követni. Hálás vagyok, hogy az elmúlt években kollégaként dolgozhattam együtt volt tanáraimmal, akiktől, igaz, hogy más szerepben, de még ma is tanulhatok. Ha az ember elhivatott a pedagóguspálya iránt, akkor szeretne jó oktatóvá válni. Minden nap minősülünk azáltal, ahogy a gyermekekkel dolgozunk. Sokszor nem arra emlékeznek igazán, hogy mit tanítottunk, hanem arra, hogy hogyan.
Az, hogy egy gyerekben milyen nyomot hagyunk nagyon fontos. Észrevesszük-e azt, hogy a tanuló hogyan érkezett meg aznap aziskolába, vagy mire van szüksége, ami lehet, hogy csak egy jó szó, vagy egy mosoly, amivel át tudjuk lendíteni őket egy-egy nehezebb élethelyzeten is. Ilyenkor nagyobb felelősség hárul ránk, nemcsak, mint egy intézmény dolgozójára, hanem sokkal inkább, mint emberre – mondja Szabóné Drozda Orsolya, és hozzátette: jó kapcsolatot ápol a diákokkal, hiszen tudják, hogy bármilyen problémával bátran fordulhatnak hozzá. – A tananyag elsajátításán és a versenyzésen túl nagyon nagy igénye van a gyerekeknek az emberi kapcsolatokra.
Én élményeket és tapasztalatokat szeretnék adni nekik, ami nem az online térhez és nem a számítógéphez köthető. Ezt pedig tanítani kell és velük együtt nekünk, pedagógusoknak is tanulnunk kell, hogy hogyan lehet őket visszafordítani ebbe a világba –emelte ki a tanárnő. Szabóné Drozda Orsolya szabadidejét a családjával tölti, esténként pedig szívesen olvas. Jövőbeli tervei között szerepel a közoktatás vezetői szakvizsga megszerzése, valamint szeretné, ha a gyermekei jövője sikeresen alakulna. – Összességében azt mondom, hogy hálás lehetek a jó Istennek, mert a helyemen vagyok. Rengeteg feladatot kapok, melyek mindig új lehetőségeket is jelentenek számomra. Nekem Szerencs nem csak egy város, nekem ez a szülőföldem. A gyermekeim nagyon jó helyen élnek, hiszen ez a város emberi léptékű. Bárhol tanultam mindig jó volt hazajönni és itthon lenni.
Forrás: F.D.