A Szerencsi Borbarátok Köre a közelmúltban tartotta éveleji összejövetelét. A társaság egyik oszlopos tagja Szabó Gyula, aki Szerencsen az egyik legidősebb bortermelő. Családi vállalkozását a rendszerváltás után kezdte felépíteni és híre az egész országban elterjedt, sőt külföldről is rendszeresen voltak vendégei.
Szabó Gyula egészen fiatalon csöppent bele a borászat világába. Édesapja betegsége kapcsán kezdte foglalkoztatni a minőségi nedűk előállítása. Az ötvenes években mikor édesapám nagy műtét előtt állt, már akkor azt mondták neki az orvosok: „Bácsikám jó bort kell innia magának” Akkoriban nem voltak jó minőségű borok, ezért az ember rákényszerült, hogy maga állítsa elő azt. Apám akkor találta ki, hogy vesz egy kis szőlőt. Mivel ő már idősebb volt nem tudott úgy foglalkozni vele, ezért rám hárult ez a feladat.
Gyerekként ez annyira nem tetszett nekem, de miután idősebb lettem láttam, hogy nagy szükség van a segítségemre. Megvettem a szakmai könyveket és az alapján kezdtem foglalkozni a szőlővel. Ennek meg is lett az eredménye és sikerélményként éltem meg, hogy jó bort tudtam csinálni. Szabó Gyula mindig is műszaki területen dolgozott egészen a 90-es évekig, amikor ugyanis a rendszerváltást követően megszűnt a munkahelye. Ekkor 50 éves voltam, nem sok lehetőségem volt új munkát találni.
Azt tudtam, hogy munkanélküli segélyen nem akarok élni. Ekkor jött az ötlet, hogy főállásban kezdem el a szőlészkedést és borászkodást. Lehetőség nyílt akkor szőlőhöz jutni részletfizetéssel, 1 hektárt vásároltam, valamint a pincét is ekkor vettem meg. Ez egy kis rom pince volt 16 méteres borházzal. Abban az időben egy új Zsiguli árából szépen rendbe tudtam tenni a helyiséget. Nagyon kisüzemű felszereltséggel indultunk, de a 90-es évek közepére szépen helyreálltak a dolgok.
Szabó Gyula pincéje © Fotó: Szerencsi Hírek
Nem csak a környékről, hanem az ország minden tájáról, valamint külföldről is érkeztek vendégek Szabó Gyula családi pincéjébe azért, hogy megkóstolják azokat a borkülönlegességeket, amit előállít kisüzemében.
A több mint száz éves nemes penésszel borított pince tölgyfa hordóiban gyönyörű furmintok, hárslevelűk, muskotályok, szamorodnik és aszúk érlelődnek, melyek számos borverseny aranyérmét érdemelték ki.
Nagyon széles vendégköröm volt abban az időszakban, az egykori cukorgyár francia vezetői is rendszeresen megfordultak nálam, akik nagy elismeréssel szóltak a boraimról, de a világ más országaiból is jöttek hozzám látogatók. A 20, illetve 50 fő befogadására alkalmas vendéglátó részekben családias légkörben a borkóstolás mellett a vendégek megismerkedhetnek a történelmi borvidék múltjával, tájjellegű boraival és borkészítés hagyományaival. A jó bor titka, a jó szőlő, amihez az kell, hogy rengeteget foglalkozzon a gazda a terméssel.
Minden munkafolyamatot magam végzek el a földmunkáktól kezdve a szüretelésen keresztül a palackozásig mindent én csinálok. Összességében úgy gondolom, hogy nagyon hálás lehetek, hogy annak idején megszűnt az állásom és a borászkodást választottam fő tevékenységemnek.
Sok élménnyel lettem gazdagabb világot láttam, rengeteg barátot szereztem a mellett, hogy folyamatosan bővítettem a tudásomat azért, hogy minél magasabb minőségű italt tudja letenni a vendégeim elé, akik megtiszteltek bizalmukkal.
Kórusok, zenekarok karnagyok is megfordultak nálam akik mindig nagyon jól érezték magukat itt. Így jó hírnevét tudták vinni a Tokaj-hegyaljai boroknak világszerte. Az utóbbi évekre sajnos a gazdasági helyzet rányomta a bélyegét így visszaesett a forgalmunk, valamint az egészségi állapotom miatt is kénytelen voltam csökkenteni a szőlőterületeim számát. Régen nyolc ezer palacknyi nedűt állítottam elő ez a szám mostanra 3000 üvegre esett vissza. De az idős korom ellenére is szívesen folytatom a munkát, hiszen ezt tart frissen ez ad értelmet a mindennapoknak.
A hétköznapokban a szőlőt művelem, a hétvégén pedig a vendégeimet fogadom, így 80-on túl sem tétlenkedem. Ami nagy szívfájdalmam, hogy a mai fiatalok közül nagyon kevesen foglalkoznak a szőlővel és a borral. Ezt a szakmát csak szenvedéllyel és elhivatottsággal lehet csinálni a minőség érdekében.
(Forrás: V.E.A.)