„Néha kell egy kis kompromisszumot kötni saját magammal”

Portré

Dr. Honti Judit foglalkozás-egészségügyi orvosként már hosszú ideje dolgozik a városban. 25 évig volt a Beteg Gyermekekért Alapítvány elnöke, idén azonban úgy döntött, hogy átadja az elnöki tisztséget. Dr. Honti Judittal beszélgettünk életéről, pályájáról és az alapítványról.

Dr. Honti Judit Miskolcon született jómódú polgári családban. Az anyai nagyapja és az édesapja is Miskolc város polgármesterei voltak. Születése előtt nemsokkal a szüleit – a már meglévő két gyermekükkel – Hortobágyra telepítették és miután visszamentek Miskolcra, a család már nemkívánatosnak számított. – Nagyon meghatározó volt az életemben az, hogy hova születtem. Szegénységben éltünk a kitelepítés után, de végtelen lelki gazdagságban.

Dr. Honti Judit © Fotó: Szerencsi Hírek

Kopottas cipőben és ruhában jártam iskolába, de olyan szeretetben és olyan biztonságban nevelkedtem, hogy én ezt a gyermekkort semmi pénzért nem adnám oda – kezdi dr. Honti Judit. Az általános iskola után a Zrínyi Ilona Gimnáziumban végzett angol tagozaton. – Először régész szerettem volna lenni, de nagyon kevés diákot vettek fel akkor oda és a származásomnál fogva is minimális esély volt rá, hogy bekerüljek. 

Amikor harmadikos voltam a középiskolában, akkor jött a gondolat, hogy megpróbálom az orvosi egyetemet, mert ez egy szép hivatás. Első alkalommal nem kerültem be az egyetemre, ezért egy évig pszichológiai asszisztensként dolgoztam Miskolcon a Gyermekkórházban – mondja.

Debrecenben ismerkedett meg Dr. Bobkó Gézával

A következő évben felvették Debrecenbe és ott végezte el az orvosi egyetemet. Az egyetemi évek alatt ismerkedett meg férjével, Dr. Bobkó Gézával. A diploma megszerzése után a család visszakerült Miskolcra. – A férjem a Gyermekkórházban dolgozott, én pedig a vérellátóban kezdtem a pályafutásomat. Amikor elvégeztem az egyetemet, megfordult a fejemben, hogy én is gyermekorvos leszek, de beláttam, hogy ez nem nekem való feladat.

20170906 dr honti judit dr bobko geza

Dr. Honti Judit és Dr. Bobkó Géza - Fotó: magánarchívum

Akkor egy olyan tragédia történt Miskolcon, ami ráébresztett engem arra, hogy gyermekorvosként gyógyítani kell és erőt adni a szülőnek, nem pedig végig sírni vele gyermeke betegségét – tette hozzá. 1982 őszén költöztek Szerencsre férjével. – Ebben az évben alakult itt egy Gyermek- körzeti rendelő és meghirdették a Szerencsi Cukorgyár üzemi- körzeti orvosi állását. Ezt én kaptam meg, a férjem pedig mint gyermekorvos dolgozott. A legnagyobb hálával gondolok vissza dr. Gőri Lajos főorvosra, aki a védőszárnyai alá vett, segített, végigkövette a pályámat és nagyon hiányzik. A mai napig is sokszor eszembe jut, mert őt nagy mesteremnek tartottam és példaképként tekintek rá. Immár 35 éve tevékenykedünk Szerencsen és a gyerekeink is itt nőttek fel.

Zita lányom, gyógyszerész-közgazdász, két kislány édesanyja, fiam, Attila jogász-közgazdász. Mindketten Budapesten élnek. 1990-ben szereztem meg az üzem-egészségügyi szakvizsgát, melyet ma már úgy hívnak, hogy foglalkozás-egészségügyi orvostan. 1990-ben jöttem el a cukorgyárból és mentem a rendelőintézetbe, a Foglalkozás - egészségügyi szakrendelésre. Azóta ott dolgozom. Közben 13 évig a területi táppénzes ellenőrző főorvosi tevékenységet is elláttam – meséli.

A doktornő azt mondja, nagyon szereti a munkáját, és azt, hogy emberekkel dolgozhat.

– Amikor bejön hozzám valaki alkalmassági vizsgálatra, akkor kicsit elbeszélgetünk, tehát nem csak szorosan az egészségügyi állapotára figyelek. Már van egy képem az illetőről, hogy jön be, milyen a járása. Látszik, ha valaki iszik, dohányzik, más a hangja, a beszéde, a fogai, a bőre. Megnézem a papírjait, megvizsgálom: szívhanghallgatás, vérnyomásmérés, tüdő, látásvizsgálat. Megkérdezem, mit fog csinálni, hol fog dolgozni. Sajnos vannak olyan munkakörök, amikor nem tudom kiadni az alkalmassági engedélyt a legnagyobb szívfájdalommal sem. Ez a lényege az orvosi alkalmassági vizsgálatnak, hogy van-e olyan betegsége a páciensnek, amivel bizonyos munkakört nem láthat el.

Át kell gondolni és egyeztetni, hogy szakmailag és emberileg korrekt legyen a döntés. Néha felvállalunk rizikókat a cél érdekében. Előfordul, hogy könnyebb lenne nekem azt mondani, hogy nem alkalmas a munkavállaló, de akkor hova menjen, miből vegyen a gyereknek cipőt. Néha kell egy kis kompromisszumot kötni saját magammal – mondja.

– Szeretek bejárni a munkahelyemre, kifejezetten jól érzem ott magam. Van egy asszisztensem, akivel már 27 éve dolgozom együtt. Ő Somogyvári Zsoltné Kati. Ez több mint egy munkatársi kapcsolat, hiszen nyitott könyv az életünk egymás előtt, félszavakból is értjük egymást – folytatja a doktornő.

25 évig vezette az alapítványt

Dr. Honti Judit munkája mellett 25 évig volt a Beteg Gyermekekért Alapítvány kuratóriumának elnöke. – Az alapítvány 1992-ben Magda Gábor polgármestersége alatt alakult. Ezt a képviselő- testület hozta létre és akkor engem kértek fel, hogy az ötfős kuratóriumnak legyek az elnöke. A tevékenységünkhöztartozott a tartós vagy súlyos beteg gyermekeknek a kórházi- műtéti kezelése, különleges gyógyszerek beszerzése, gyógyászati segédeszközökhöz való hozzájárulás, de akár szemüvegcserére, fogszabályozásra, gyógy-táboroztatásra is adtunk egy kis támogatást. Háromhavonta üléseztünk, akkor elbíráltuk a hozzánk beérkező kérelmeket és bizonyos összegeket kiutaltunk a beteg gyermekek családjának. Ez több százezer forintot és több száz családot jelentett 25 év alatt. Százezer forint alaptőkével indult az alapítvány és most olyan 1-1,5 millió forintunk van.

25 év után úgy gondoltuk, hogy továbbadjuk a stafétabotot a fiatalabb generációnak. Új ötfős kuratórium van új elnökkel, de felajánlottam, hogy ha bármiben tudok, akkor nagyon szívesen segítek – hangsúlyozta. Dr. Honti Judit jelenleg a prémium éveit tölti, ami azt jelenti, hogy nyugdíj előtt 5 évvel csökkentett munkaidőben dolgozik. Alapellátási tevékenységet továbbra is végez magánvállalkozásban, és szakellátást a rendelőintézet kötelékében.

A család mindig is nagyon fontos volt számára. – Rendkívül családcentrikus közegben nevelkedtem, és én már gimnazista éveimben is arra vártam, hogy családom és gyermekeim legyenek. Bevallom, hogy csak az egyik felemmel dolgoztam orvosként, a másik felemmel feleség és édesanya voltam. Ezt próbáltam összeegyeztetni. Ebben rengeteget köszönhetek drága édesanyámnak, akivel évekig éltünk együtt és végtelenül sokat segített abban, hogy a pályámon is tudtam dolgozni és a magánéletben is megtaláltam a helyemet – tette hozzá.

A doktornő azt mondja, hogy az utazás a hobbija, de nagyon szeretnek a férjével túrázni is. Tervei közt az szerepel, hogy a nyugdíjba vonulása után pár évig szeretne még dolgozni, és természetesen minél több időt tölteni a családjával, unokáival.