A szerencsi származású Dr. Ringer István történész, régész, muzeológus valamint a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum igazgatója. Még csupán 39 éves, de már több kitüntetést és díjat is magáénak tudhat, melyeket tudományos munkája elismeréseként ítéltek oda neki. 2015-ben a Magyar Tudományos Akadémia fiatal kutatói díját érdemelte ki, társadalmi szerepvállalása miatt pedig Sátoraljaújhely városától Pro Urbe-díjat vehetett át a tavalyi esztendőben. Vele beszélgettem.

A Felvidékről származó, ma már Szerencsen élő Döme Aladár a 2011-ben újjáalakult Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Sakkszövetség elnöke. Emellett jelenleg vállalkozóként és a tarcali Gróf Degenfeld Kastélyszálló igazgatójaként dolgozik. Vele beszélgettem.

A szerencsi származású Kulcsár Anita, egykori Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmes magyar válogatott kézilabdázó idén 14. éve, hogy nincs közöttünk. Emlékét azonban a mai napig őrzi az egész város, egykori gimnáziuma – a nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium – kézilabdázó társai, de a legnagyobb űrt a szülei és az edzője szívében hagyta. A néhány héttel ezelőtt megtartott Kulcsár Anita emléktornán Hadobás István, Anita egykori edzője (fotónkon) mély fájdalmáról és az őt ért veszteségről beszélt. A következő sorokban a kézilabda kiválóság nevelőedzője emlékezik meg róla.

Szerencsen mindig meghatározó volt a színes kulturális élet, ugyanis rengeteg szórakoztató, kikapcsolódást nyújtó programmal várják a lakosságot időről időre. Ahhoz azonban, hogy ezek a rendezvények megvalósuljanak, elengedhetetlenek azok az elhivatott munkatársak, akik gyakran szabadidejüket sem kímélve szervezik meg ezeket az eseményeket. Kazsik Marianna 30 éve szervezi aktívan a város kulturális életét.

Egykor mezőgazdasági pilótaként dolgozó Kretovics István ma a szerencsi Kisgép- és Fénycentrumot vezeti családi vállalkozásban. Városunk díszvilágítása az ő keze munkáját dicséri. A szerencsiek és a településen átutazók is megcsodálhatták a körforgóban lévő, ledes fényfüzérekkel készített Télapót húzó szarvas csapatot, a fényt hozó angyalokat, a tél állatfiguráit vagy a húsvét nyuszijait. Gépészeti vezetőként tevékenykedett, gombacsírát állított elő, napkollektorokat telepített és többek között középkori ágyút is készített már. Ahogy mondja, élete egy regény, vele beszélgettem.

Szabóné Drozda Orsolya pedagógusként dolgozik a Bolyai János Katolikus Általános Iskolában. Tevékenysége rendkívül szerteágazó: magyar nyelv és irodalom szakos tanárként tanít, számos szakkört vezet, gyógypedagógusként fejleszt, emellett logopédusként is tevékenykedik a Napsugár Óvodában. A tanítás mellett nagyon fontos számára a színjátszó kör, a nemrég kiépített iskolarádió, de aktív szerepet tölt be az iskolában a humán munkaközösség vezetőjeként is. Az általa felkészített diákok kimagasló eredményt érnek el magyar nyelv-és irodalom, valamint olvasási versenyeken. Vele beszélgettem.

Széll Lászlóné negyedszázada tagja a Szerencsi Polgármesteri Hivatal stábjának, hivatali pályafutása alatt dolgozott iratkezelési és szociális területen, jelenleg anyakönyvvezetőként látja el feladatait. 2017-ben Ő kapta meg elsőként az újonnan alapított „Év Kösztisztviselője” elnevezésű kitüntetést. Miskolcon született, gyermekkora nagy részét Taktaharkányban töltötte. Az általános és középiskolát Miskolcon végezte el, családjával harminchárom éve él Szerencsen.

Dr. Gálné Dr. Bíró Mariann fogorvosként dolgozik Szerencsen. A közelmúltban tartott Semmelweis-napon – több szerencsi orvossal együtt – ő is megkapta a címzetes főorvosi kinevezést. Vele beszélgettünk.

További cikkeink...

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.