A vérontás, a fegyveres konfliktusok és az éhínség megállítását kérte Ferenc pápa a világtól húsvétvasárnapi Urbi és Orbi üzenetében, hagyományos ünnepi miséje után.
A csupán órákkal korábban elkövetett Srí Lanka-i robbantásos merényletekkel kapcsolatban a katolikus egyház vezetője azt mondta: együttérez ennek a kegyetlen erőszaknak az áldozataival, akiknek húsvétkor fájdalmat kell elszenvedniük és gyászolniuk kell. Olasz nyelvű beszédében Ferenc pápa azt kérte, korunk számos szenvedésével szemben az emberiség ne maradjon rideg és közömbös. Az egyházfő a fegyverek zajának elhallgatását sürgette nemcsak a harctereken, hanem a városokban is. A nemzetek vezetőihez fordulva a fegyverkezés leállítását sürgette. A rászorulók, szegények, munkanélküliek, kirekesztettek befogadását szorgalmazta, azokkal együtt, akik “ajtóinkon kopogtatnak kenyeret, menedéket, méltóságuk elismerését keresve”.
Fegyverletételt szorgalmazott Líbiában, a konfliktusok megállítását az afrikai Burkina Fasóban, Maliban, Nigerben, Nigériában és Kamerunban, valamint Szudánban. Új történelmi fejezet indítására szólította fel Dél-Szudán politikai, társadalmi és vallási vezetőit a nemzeti megbékélés érdekében.
Ferenc pápa a vatikáni Szent Péter téren hívők között (Fotó: Alfredo Borba/Wikipedia)
Megbékélést kért a konfliktustól szenvedő Ukrajnának is, humanitárius kezdeményezések és a tartós béke megteremtésével. A pápa szintén külön megemlékezett Venezueláról, ahol az erőszak leállítását és a lakosság megsegítését sürgette. Minél előbbi békés megoldást sürgetett emellett Nicaraguában.
A beszéd után Ferenc pápa húsvéti Urbi et Orbi áldását adta Róma városára és a világra.
Kocsis Sándor római katolikus plébános
Feltámadott! Időközönként az a benyomásom, hogy túl sokat aggódunk és elégedetlenkedünk, mi több, ezeknek az érzéseknek hangot is adunk panaszkodásunkkal. Nem ritkán én magam is. Egyszóval pesszimista módon sötétnek – sőt időközönként reménytelennek – látjuk a világot és benne magunkat. Valóban volt egy rövid időszak, amikor a világ sötétségbe borult. Márk evangéliumában ezt olvassuk: „Hat óra tájban az egészföldre sötétség borult, egészen kilenc óráig” Úgy tűnik a Mennyei Atya megengedte, hogy miközben az emberré lett Fiúisten haldoklik, a világ is megtapasztalja a sötétséget.
A kilencedik órában (ami délután három órát jelent) azonban a sötétség elmúlt. Harmadnap hajnalára pedig végleg elmúlt, mert Jézus feltámadt! Örökre! Jézus a húsvétban meghív bennünket arra, hogy örüljünk és hálát adjunk, hiszen Ő lett az ura ennek a világnak. Jézus kezében tart mindent: a mi életünket és jövőnket is. A feltámadás nem jelenti persze azt, hogy többé nincsenek nehézségek, keresztek, vagy akár tragédiák életünkben. De azt jelenti, hogy nem kell annyira nagy jelentőséget tulajdonítanunk a rossz dolgoknak, hiszen megváltottak vagyunk.
Tapasztalhatjuk szeretetét, irgalmát és bízhatunk abban, hogy a feltámadásba vezet mindnyájunkat. Hiszem, hogy ez a mély hit a kulcsa annak, hogy az üldözött és életveszélynek kitett keresztény testvéreink tudják Istent dicsőíteni, alleluját énekelni, és boldognak lenni... Szeretnék tanulni tőlük. Az én gondjaim és fájdalmaim kicsinységnek tűnnek csupán. Profitáljunk hát ebből a húsvéti ünnepből és tanuljunk meg hinni, bízni és örülni Krisztus Urunkban, aki győzött és ma is diadalmaskodik! „Ne féljetek, örüljetek: Jézus győzelmesen feltámadt!” Örömteli és búmentes húsvétot kívánok mindenkinek!
Csejoszki Szabolcs görögkatolikus parókus
Ki szabadíthat meg minket tehát legősibb, lényünk legmélyét érintő félelmünktől? Szent Pál apostol szavai szerint: „A kereszt által lett az egész világ öröme.” Jézus szeretetből értünk vállalt keresztáldozata nemcsak a haláltól, hanem annak okozójától a bűntől is megment minket. Azáltal győzhet az élet a sír felett, hogy Krisztus Urunk a kereszten magára vette a halál fájdalmát és a bűn rideg magányát, és Isteni hatalmával legyőzte azt. Legnagyobb örömünk az Élet.
A húsvét központi üzenete, hogy a sír fogságába zárt ember az üres sír látványával találkozik. Ettől kezdve mindazok, akik Krisztusban hunytak el, Krisztusban támadnak fel. Átfordult az élet. A halál többé nem félelmetes szakadék, hanem Krisztussal együtt átmenet a halálból az életbe, az örök életbe. Az élet pedig nem halál felé való vándorlás, hanem az örök élet kezdete. A húsvét öröme formáljon mindnyájunkat derűssé és reményteljessé. „Föltámadt Krisztus halottaiból, / és elsőszülött lett a halottak közül. / Övé a dicsőség és a hatalom / mindörökkön örökké. Amen.”
Balázs Pál református lelkipásztor
Békesség néktek! Így köszöntötte a feltámadt Jézus Krisztus a csüggedt és szomorú tanítványokat. Húsvét ünnepén így száll felénk is ez a Jézusi köszöntés: Békesség néktek! Nagy szükségünk van rá és semmi sem hiányzik jobban, mint a békesség. Hiába lenne több mindenünk, csak marakodnánk rajta, és hiába lenne, akár hosszabb életünk, mert csak gyűlölettel töltenénk meg azt, ha nem lenne békességünk. Nem csak általánosan a világnak, hanem nekem is, neked is kell a békesség.
Az angyalok éneke a betlehemi mezőkön így szólalt meg: „...békesség a földön...”. A missziói parancsban a tanítványok felé hangzott, hogy ha betérnek egy hajlékba az ott lakókat így köszöntsék: „Békesség e háznak!” Búcsúzásakor Jézus azt mondta az övéinek: „...az én békességemet adom néktek...”. Mi reformátusok ezzel az apostoli köszöntéssel kezdjük istentiszteleteinket: „Kegyelem néktek és békesség Istentől...”. De igazán akkor telt meg ez a szó élettel, amikor feltámadásakor Jézus Krisztus hirdette. Akkor lett valósággá, amikor ő maga jelent meg a félő, aggodalmaskodó, békesség híjával lévő emberek között. Fontos megragadnunk ezt, hogy a Feltámadott békességet hoz az emberi szívekbe, otthonokba és környezetükbe.
Aztán azt is fontos megragadnunk, hogy az a békesség, amit Jézus teremt meg bennünk az nemelmúló, hanem maradandó. Jellemző ránk, hogy nem vagyunk elég kitartóak bizonyos dolgokban. Még a nyugalmunk és türelmünk is véges. Vagy éppen olyan dolgokban vagyunk állhatatosak, ragaszkodóak, melyek em szolgálják a békességet. Az erőnk is elfogy előbb-utóbb. Jézus békessége viszont maradandó, merjük hát rábízni magunkat. Ez a békességes élet nem tesz kárt egyéni életekben, közösségekben sem környezetében, hanem építi, megerősíti és megtartja azt. Békesség néktek! Áldott húsvétot kívánok mindnyájuknak!