Június 16-a az 56-os vértanúk emléknapja, ekkor az 1956-os miniszterelnök Nagy Imréről és mártírtársairól, a forradalmat követő megtorlás áldozatairól emlékezik meg az ország. Szerencsen június 14-én pénteken tartották a megemlékezést.
A megjelenteket Laczkó Szilárd, a Bocskai István Katolikus Gimnázium és Technikum pedagógusa köszöntötte, aki röviden ismertette az egykori miniszterelnök életútját.
Elhangzott, hogy Nagy Imre 1896. június 7-én született Kaposváron. Középiskolai tanulmányait otthagyva esztergályos lett, majd az első világháborúban katonaként szolgált és orosz fogságba esett. Szibériában csatlakozott a Vörös Őrséghez, majd a Kommunista Párthoz. 1921-ben visszatért Magyarországra, szociáldemokrata párti tevékenysége miatt azonban 1925-ben kizárták. 1928-ban Bécsbe, majd Moszkvába emigrált, ahol agrárszakértőként dolgozott és a moszkvai rádió magyar adásait szerkesztette.
1944-ben tért haza, részt vett a Magyar Kommunista Párt megszervezésében, majd 1945-ben földművelésügyi miniszterként megvalósította a földreformot. Nagy Imre az agrárkérdés szakértője lett, de tervei ellentétben álltak a Rákosi-féle sztálinista politikával. 1953-ban miniszterelnök lett, bevezette az „új szakasz” politikáját, ami enyhülést hozott, és a gazdaság fejlesztésére koncentrált. Intézkedései népszerűek voltak, de 1955-ben Rákosi politikai támadása miatt távoznia kellett.
1956 októberében a forradalom kitörésekor újra miniszterelnökké nevezték ki. 1956. október 31-én bejelentette Magyarország semlegességét és kilépését a Varsói Szerződésből. 1956 novemberében a szovjet csapatok leverték a forradalmat, és Nagy Imrét letartóztatták. 1958-ban egy titkos per során halálra ítélték és kivégezték. Halála után hosszú ideig nem beszélhettek nyilvánosan róla, ám az 1989-es rendszerváltáskor rehabilitálták és újratemették. Emléke máig fontos szimbóluma a magyar függetlenségi és demokratikus törekvéseknek.
A beszédet követően Takács Viktória, a gimnázium diákja Heltai Jenő: Szabadság című versét szavalta el. A megemlékezés zárásaként a jelenlévők elhelyezték a kegyelet virágait az 1956-os mártír szobra előtt.