A Szerencsi Református Templom adott otthont annak a megemlékezésnek, melyet a 2021-ben elhunyt Jeney András szerencsi költő tiszteletére rendeztek.
A március 7-ei megemlékezésen a családtagok, barátok és az irodalmi élet képviselői vettek részt, hogy közösen idézzék fel a sokoldalú alkotó emlékét. Az esemény Balázs Pál református lelkipásztor áhítatával vette kezdetét. A lelkipásztor a Lukács evangéliuma 14. fejezetéből olvasott fel a jelenlévőknek, szavai a közösség, az alázat és a felebaráti szeretet fontosságát hangsúlyozták, melyek Jeney András életében is fontos szerepet játszottak. Az áhítat után a költő élete és munkássága került előtérbe. A megemlékezés központi részét Jeney András verseinek felolvasása képezte. A költő gondolatait és érzéseit dr. Korondi Klára, Jeney László, Schlosserné Báthory Piroska, Parajos Tibor, Kovács Tibor és Endresz Klára tolmácsolta.
Jeney András nem csupán költőként, hanem gépészmérnökként is elismert volt. 2002 óta volt tagja a Hegyaljai Alkotók Társulásának, több verseskötete is megjelent. Kiemelkedő személyiség volt, aki a műszaki-matematikai területen éppúgy otthonosan mozgott, mint az irodalom világában. Egy 2017-es, a Szerencsi Híreknek adott interjújában így vallott a kezdetekről és a költészet iránti elköteleződéséről: „Amikor édesapám 85 éves lett, eszembe jutott, hogy meg kellene örökíteni a sorsát. Elég sok hátratételt élt meg élete során. Egyik esetben az ’56-os forradalomban való részvétel vádjával is megzsarolták. Ott motoszkált bennem, hogy írásos nyoma is maradjon az ő életének; és akkor írtam egy verset apámnak. Ez volt az első. Megfoghatatlan, honnan jöttek a ritmusban rímelő szavak. Aztán amikor megtudtam, hogy Miskolcon leégett a deszkatemplom, annak hatására megint csak írtam egyet; így már kettő volt. Úgy látszott, hogy valamit értek hozzá és akkor onnantól kezdve írogattam.”
A költő gondolatait és érzéseit dr. Korondi Klára, Jeney László, Schlosserné Báthory Piroska, Parajos Tibor, Kovács Tibor és Endresz Klára tolmácsolta
A megemlékezésen Zsoldos Árpád, az Irodalmi Rádió szerkesztője – aki az utolsó másfél évtizedben szoros barátságot ápolt a költővel –, megható szavakkal búcsúzott. „Mikor Andrást megismertem, akkor már elmúlt 60 éves, amit át tudott adni az a bölcsessége. Az utolsó másfél évtizedében nagyon sok időt töltöttünk együtt. Az irodalomért dolgozni egy olyan alkotó közösségben, ahol az emberek a szépet és a jót teremtik, és olyan verseket írnak, mint amilyeneket ma hallottunk, minden nap felemelő érzés. Úgy is mondhatnám, hogy minden nap gyöngyökre lelünk. Ez volt András utolsó verseskötetének is a címe. Mi minden nap ezt keressük. Az irodalmi alkotásokban olyan embereket, olyan gyöngyöket, akik ajándékoznak. Mindezt úgy teszik, hogy nem hivalkodnak vele, mint ahogyan András sem tette. Szerényen vette át a szépirodalmi életmű díját és a legjobb szerzők díját is tőlünk” – mondta Zsoldos Árpád, akinek szavai jól tükrözték Jeney András szerénységét és az irodalom iránti mély elkötelezettségét.