Dr. Tarr Tündét sokaknak már nem kell bemutatni, hiszen több mint 40 éve szolgálja a pácienseket bőrgyógyászként, ebből 35 évet a Szántó J. Endre Egyesített Szociális és Egészségügyi Intézetben (ESZEI). Ezen alkalomból az elmúlt időszakban kollégái és barátai köszöntötték, amit a Szerencsi Hírek egy rövid interjúval tett még emlékezetesebbé.
A köszöntésen dr. Bobkó Géza, az ESZEI igazgató főorvosa méltatta dr. Tarr Tünde odaadását és elkötelezettségét, kiemelve, hogy hosszú évek óta megbecsült tagja a rendelőintézetnek, mind orvosigazgatóként, szakorvosként és az idősek otthonának korábbi orvosaként. Az alábbi interjúban dr. Tarr Tünde pályafutásáról, emlékeiről és jövőbeli terveiről mesél.
Meséljen a gyermekkoráról.
Csodálatos időszak volt, Gibárton születtem és nőttem fel. A testvéremmel együtt egy igazi falusi életet éltünk. Sajnos a szüleim már korán elmentek, de nagyon szép időszakot töltöttünk együtt. Édesanyám addig volt háztartásbeli míg le nem érettségiztem, utána dolgozni kezdett, hogy legyen egy kis nyugdíja. Édesapám Encsen dolgozott egy raktárban. A nagyszüleim nagy hatással voltak rám, mindig ott voltak és támogattak. Gibárton jártam általános iskolába, de csak alsó tagozat volt, utána Encsre jártam, majd Debrecenben folytattam a tanulmányaimat.
Dr. Tarr Tünde már 40 éve dolgozik az egészségügyben, ebből 35 évet az ESZEI-ben
Mindig is orvos akart lenni? Hogyan alakult ki ez az irány?
Őszintén szólva nem tudom pontosan, honnan jött az ötlet, hogy az egészségügy felé induljak, nem volt orvos a családban. Viszont a középiskola után már egyértelmű volt, hogy ezt az utat szeretném járni. A Debreceni Orvostudományi Egyetemen 1984-ben végeztem, ekkor már tudtam, hogy a bőrgyógyászat lesz az irány.
Miért éppen a bőrgyógyászatot választotta?
Először gyermekgyógyásznak készültem, de rájöttem, hogy lelkileg nem tudnék megbirkózni a beteg gyerekekkel, lelkileg nagyon megviselne.
Ekkor kezdtem érdeklődni a bőrgyógyászat iránt. Sokkal összetettebb, mint az elsőre tűnhet, mert akár lelki, pszichológiai problémák is okozhatnak bőrbetegségeket. Úgy éreztem, hogy ezen a területen tudok kibontakozni.
A diploma után hol helyezkedett el?
Miskolcon kezdtem a pályafutásomat 1984-ben, rögtön az egyetem után. Öt évig voltam gyakornok és rezidens a miskolci bőrgyógyászati osztályon. Ez az időszak meghatározó volt számomra, itt tanultam meg igazán a szakma alapjait.
Balról jobbra: Müller Brigitta és dr. Tarr Tünde már hosszú ideje együtt dolgoznak
Mit lehet tudni az itteni munkakezdésről?
Kezdetben a piacon rendeltem, ami érdekes élmény volt. Az ESZEI-nek akkoriban nem volt központja, minden szét volt szórva a belvárosban. Volt szerencsém ismerni Szántó J. Endre bácsit, fantasztikus személyiség volt. Mindig segített és úgy fogadott, mintha családtag lennék. Ez az időszak tele volt kihívásokkal, de nagyon sokat tanultam és rengeteg támogatást kaptam tőle. Nem sokkal később szülni mentem. Miután visszajöttem dolgozni már a ma is jól ismert Bekecsi út 10. szám alatti központi épületbe rendeltem. Akkoriban dr. Bobkó Géza mindent megtett azért, hogy a műszerezettséget a megfelelő szintre fejlessze. Elegendő volt csak egyszer szólni és máris intézkedett. Nem azt kérdezte, hogy miért kell ez a műszer, vagy mikor hozza majd be az árát, mert máshol ezek voltak a rutinválaszok, de nem Szerencsen.
Milyen érzés volt a 40 éves évforduló alkalmából kapott elismerés?
Megleptek vele, nem számítottam rá. Jólesett a kollégák és dr. Bobkó Géza, igazgató főorvos köszöntése és méltatása, nagyon meghatódtam az eseményen.
Mit lehet tudni a családjáról?
1986-ban mentem férjhez és két gyermekünk született: Ágnes és Gergő. Büszke vagyok a gyermekeimre, a lányom is lassan bőrgyógyász lesz.
Milyen hobbijai vannak?
Nagyon szeretek olvasni és van két macskám is, akikkel sok időt töltök. Bekecsen kertes házban lakunk, ahol van egy kis kertem is. Több gyógynövényt is termesztek, mint például citromfűvet és mentát. Szeretem a virágokat is és igazi nagymama vagyok: sapkákat kötök az unokámnak. Sütni viszont még nem tudok, de ez egy jövőbeli projekt lesz.
Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
Tervezem a nyugdíjat, de nem hiszem, hogy teljesen leállnék. Szeretnék több időt tölteni az unokáimmal, és támogatni a családomat, de továbbra is aktív akarok maradni, akár részmunkaidőben is.