Kazsik Sándor tűzoltó százados tavaly december 1-jétől tölti be a Szerencsi Hivatásos Tűzoltóparancsnokság megbízott parancsnoki beosztását, miután elődje, Nácsa Bálint nyugdíjba vonult. Célunk, hogy a szerencsiek jobban megismerjék az új vezetőt, aki hosszú évek tapasztalatával és elhivatottsággal állt a város és a régió szolgálatába. Kazsik Sándor nemcsak szakmai múltjáról, hanem gyermekkori élményeiről, pályaválasztásáról és vezetői elképzeléseiről is mesél. Az alábbi beszélgetésben bepillantást nyerhetünk életútjába és abba, milyen tervei vannak a tűzoltóság jövőjét illetően.
– Kérem, meséljen magáról, milyen volt a gyermekkora, és milyen iskolákba járt?
1982-ben születtem. A szüleim is szerencsiek, pontosabban édesapám bekecsi származású, de szerencsi kötődésűek vagyunk. Itt nőttem fel, gyermekkoromat itt töltöttem. A Bolyai János Általános Iskolába jártam, majd a labdarúgás révén Kazincbarcikára kerültem középiskolába, az Irinyi János Műszaki Középiskolába. Itt érettségiztem és szereztem elektronikai műszerész technikus végzettséget 2002-ben. Szerencsen, Bekecsen, Tolcsván is futballoztam, majd Prügyön játszottam 2010-ig, amikor abbahagytam a focit.
– Hogyan került a tűzoltóság kötelékébe?
2002-ben visszakerültem Szerencsre és dolgozni akartam. Néhány hónapig a cukorgyárban munkálkodtam, de aztán meggondoltam magam és úgy döntöttem, hogy mégiscsak szeretnék tanulni. Sok tűzoltó ismerősöm, barátom volt, és egyszerűen megtetszett ez a hivatás. Érdekelt a tűzoltóság, szeretek tenni-venni, kreatívnak és problémamegoldónak tartom magam, valamint a fizikai munkától sem riadtam vissza soha. 2003-ban úgy döntöttem, hogy jelentkezek a Nyíregyházi Főiskola testnevelő edzői szakára, mert mindig is sportoltam. De úgy alakult, hogy nem tudtam elkezdeni akkor az iskolát.
– Mi történt? Hogyan alakult a főiskolai jelentkezése?
Édesapám ekkor sajnos megbetegedett, ami miatt nem tudtam részt venni a felvételi vizsgákon. Ez a váratlan helyzet teljesen átírta a terveimet, és akkor úgy tűnt, hogy egy időre el kell engednem a továbbtanulás gondolatát. Még ezen az éven tehát 2003-ban behívtak katonának, aminek örültem, mert a tűzoltósághoz ez is szükséges volt. Budapesten teljesítettem szolgálatot a 32. Budapest Őr és Díszezrednél. Ebben az időben már benne volt a levegőben, hogy hamarosan vége a kötelező sorkatonaságnak, a legtöbb laktanyában már korántsem volt akkora szigor, mint 5-10 évvel korábban. A 32. Budapest Őr és Díszezred azonban kivétel volt. Itt még minden úgy működött, ahogyan az a nagykönyvben meg volt írva, viszont engem ez a legkevésbé sem zavart, sőt, mondhatni még az előnyömre is tudtam fordítani.
– Hogyan kezdődött a tűzoltói karrierje?
Miután leszereltem a katonaságtól 2004-ben jelentkeztem a helyi tűzoltósághoz, de sajnos nem vettek fel, így rövid ideig Tiszaújvárosban dolgoztam. 2006-ban újra jelentkeztem a már említett főiskolára, ahova fel is vettek levelező szakra. Mint tűzoltó 2007 decemberében kezdtem el dolgozni Miskolci Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságon. A ranglétra legaljáról kezdtem pályafutásomat, de később ez is az előnyömre vált, mert tisztában vagyok minden beosztással.
Kazsik Sándor maximalista, ezért nincs olyan dolog, amit ne szívvel-lélekkel és teljes erőbedobással csinálna
– Mi motiválta a karrierje során?
Eléggé maximalista vagyok, és amit csinálok, azt nagyon komolyan veszem. Érdekeltek a szerelési feladatok, és az éles bevetések során jó érzés volt, hogy a tanultakat alkalmazhattam, és segíthettem az embereken. A vezetőim is támogattak a továbbtanulásban. 2011-ben szereztem diplomát a Nyíregyházi Főiskolán Testnevelő-edző szakon. Mindig is fontos volt számomra a szakmai fejlődés és a tudásom bővítése, ezért igyekeztem minden lehetőséget megragadni a tanulásra és a tapasztalatszerzésre. A megszerzett tudást pedig igyekszem kamatoztatni a munkám során, hogy a lehető leghatékonyabban tudjam szolgálni a közösséget. Ez a hozzáállás az, ami azóta is motivál és hajt előre a pályámon.
– Hogyan került Szerencsre tűzoltóként?
2012-ben a katasztrófavédelem átszervezésekor felajánlottak nekem a Szerencsi Tűzoltóságon egy rajparancsnoki (szolgálatparancsnokhelyettesi) beosztást. Ez egy remek lehetőség volt számomra, hogy visszatérjek szülővárosomba. A beosztást elfogadtam és megkaptam az első tiszti kinevezésemet is. Aztán 2014-ben megszereztem a szakmai felsőfokú végzettségem, és 2019 áprilisáig ezt a beosztást töltöttem be. Majd megbízással parancsnokhelyettes voltam, a következő évben, 2020 augusztusában kineveztek parancsnokhelyettesnek. Tavaly december elsejétől pedig megbízott parancsnoka vagyok a Szerencsi Hivatásos Tűzoltóparancsnokságnak.
– Milyen vezetési stílust képvisel?
Mint már említettem maximalistának tartom magam, de fontos megtalálni az arany középutat. Nem a szigorú irányítás híve vagyok, inkább a következetesség a közös munka és a problémák együttes megoldása az elsődleges számomra. Szerintem a partnerség és az együttműködés a megfelelő tisztelet mellett sokkal hatékonyabb. Ezért igyekszem olyan légkört teremteni, ahol a beosztottak bátran kifejezhetik a véleményüket és ötleteiket. Hiszem, hogy a csapatban rejlő tudás és tapasztalat a legnagyobb erőforrásunk. Fontosnak tartom a folyamatos kommunikációt és visszajelzést is, hogy mindenki tisztában legyen a célokkal és elvárásokkal. Véleményem szerint a sikeres vezetés alapja a következetesség, a bizalom és a kölcsönös tisztelet, amely lehetővé teszi, hogy a csapat együtt, egy irányba haladjon a közös célok elérése érdekében.
– Mit szeret csinálni a szabadidejében?
2010-ben házasodtunk össze a feleségemmel, két kislányunk van, akik sportolnak, és több délutáni elfoglaltságuk van, így a délutánjaim nagy része a logisztikával telik. Régen barkácsolgattam, a házunk építésénél is sokat dolgoztam. Mostanában, ha időm engedi, akkor futok és úszok, illetve horgászom. Tűzoltótársaimmal már az idei Ultrabalatonra készülünk. A fiúkkal az éven már ötödik alkalommal fogjuk körbefutni Közép-Európa legnagyobb tavát. Ez a közös sportolás nem csak a fizikai erőnlétünket tartja karban, hanem a csapatszellemet is erősíti, ami a munkánk során is elengedhetetlen. Bár a családi és munkahelyi elfoglaltságok mellett nehéz időt szakítani a hobbijaimra, igyekszem megtalálni az egyensúlyt, mert tudom, hogy a feltöltődés elengedhetetlen a mindennapi helytálláshoz. Emellett a családommal is igyekszünk minőségi időt tölteni, kirándulni, közös programokat szervezni, hogy a gyerekekkel is megélhessük a sport és a természet örömeit.