Az Országgyűlés 2010. május 31-én a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította az I. világháborút lezáró trianoni békediktátum aláírásának napját, június 4-ét. Ehhez az eseményhez kapcsolódva tartott Szerencs Város Önkormányzata június 2-án megemlékezést a város országzászlajánál.
A megjelenteket Nyiri Tibor polgármester köszöntötte, aki beszédében arról szólt, hogy az I. világháborút lezáró trianoni békediktátum aláírása után, súlyos árat fizetett a nemzet.
„Egy vesztes háborún voltunk túl, amit később I. világháborúnak neveztek. Ebben a konfliktusban nem volt olyan sok vesztes csatánk, de a végén mégis ott álltunk a szégyenpadon. Talán azt is lehet mondani, hogy a másik nemzet rángatott bele minket. Nagyon sok ember halt meg, számtalan család lett csonka. Nem sokkal ezután jött a II. világháború, ahol szintén úgy keveredtünk ki a konfliktusból, hogy a vesztes oldalon álltunk” – mondta a városvezető.
Hangsúlyozta: eltelt 103 év, nem lehet úgy élni, hogy mindig a múltba meredünk és csak a gyászról beszélünk. Emlékeznünk kell erre a szörnyű eseményre, de előre kell néznünk – nyomatékosította a polgármester. Hozzátette: ez a kicsiny nemzet akkor életi túl a világ zűrzavaros problémáit, ha ápoljuk kultúránkat, szívünkben és lelkünkben továbbra is őrizzük Trianont. Szent István királyunk azt mondta, hogy befogadónak kell lennünk. A körülöttünk élő népekkel és nemzetekkel együtt kell működnünk, kölcsönösen tisztelnünk kell egymást” – hangsúlyozta Nyiri Tibor polgármester.
A megemlékezésen Nyiri Tibor polgármester mondott beszédet - Fotó: Nagy István / Szerencsi Hírek
A beszédet követően a Bolyai János Katolikus Általános Iskola diákjainak műsora következett, majd az esemény végén a polgármester, képviselők, az intézmények vezetői és a megjelentek helyezték el a megemlékezés koszorúit az emlékmű talapzatán.
A trianoni béke feltételeit a magyarok részvétele nélkül határozták meg az 1919-1920-as párizsi békekonferencián, amelyen a győztes nagyhatalmak Európa új rendjéről döntöttek. Apponyi Albert, a magyar küldöttség vezetője csak 1920. január 16-án fejthette ki a magyar álláspontot, dokumentumok és térképek segítségével mutatva be a népességföldrajzi helyzetet, történelmi és jogi érveket is hangoztatva – teljesen hatástalanul. A békefeltételeket 1920 májusában adták át a magyar delegációnak, amely ezeket elolvasva lemondott.
A diktátumot ezután Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter 1920. június 4-én, délután látta el kézjegyével a versailles-i Nagy Trianon kastélyban; a tiltakozás gesztusaként Benárd ezt állva tette meg. Délelőtt 10 órakor – az aláírás kitűzött időpontjában – Magyarországon megkondultak a harangok, megszólaltak a gyárak szirénái, az iskolákban, hivatalokban gyászszünetet rendeltek el, a zászlókat félárbócra eresztették, tíz percre leállt a közlekedés, bezártak az üzletek.
Koszorúzással ért véget a megemlékezés - Fotó: Nagy István / Szerencsi Hírek
A legnagyobb veszteség a külhonban rekedt magyar testvéreink.
A szerződés kimondta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, ennek következményeként Magyarország (Horvátország nélküli) területét 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették. A Felvidék, a Kisalföld északi fele és a Kárpátalja Csehszlovákiához, Erdély, az Alföld keleti pereme és Kelet-Bánát Romániához, Horvátország, Bácska, Nyugat-Bánát, Zala vármegye nyugati pereme, a Muraköz és baranyai háromszög a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, Nyugat-Magyarország egy sávja Ausztriához került, Lengyelország pedig északon Szepes és Árva vármegyéből kapott területeket.
Végeredményben a magyar állam elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát.
Borítókép: A Bolyai János Katolikus Általános Iskolai diákjainak műsora - Fotó: Nagy István / Szerencsi Hírek