Aktuális

A szerencsi vasútállomásnál található emlékműnél helyeztek el január 27-én koszorúkat, mécseseket és tették tiszteletüket a megjelentek azok előtt, akiket 79 évvel ezelőtt úgynevezett „kis munka” címen hurcoltak el.

A megemlékezőket Árvay László, a Szerencs Város Német Nemzetiségi Önkormányzatának elnöke köszöntötte. Beszédében elhangzott, hogy 1945 januárjában, a front vonulásával az emberek bizakodtak a jövőt illetően, azonban megszálló csapatok érkeztek, akik az úgynevezett 60-as számú parancsot végrehajtva elkezdték a környék lakosságát – főként német nevű férfiakat és nőket – összegyűjteni. Szerencs azon városok egyike volt, ahol ezek a borzalmak megtörténtek.

„Először a bíróság épületében szállásolták el őket, ahol mintegy háromméteres fal vette körül őket. Ahogy megtelt a bíróság, a laktanya következett, és amikor már ott sem volt hely, akkor a cukorgyár területére hurcolták az embereket” – mondta Árvay László. Hozzátette: 1945 január végén, február elején hosszú gyalogúttal elindultak a vasútállomásra, ahol már vártak rájuk a marhavagonokból álló szerelvények. Amikor megérkeztek az akkori Szovjetunióban található Donyec-medence területére, farkasordító hideg és embertelen körülmények fogadták őket, sokan soha nem tértek haza.

Fotó: Szerencsi Hírek – Nagy István

Koncz Zsófia, a térség országgyűlési képviselője és az Energiaügyi Minisztérium miniszterhelyettese, beszédében kiemelte, hogy édesapja, Koncz Ferenc rendkívüli módon tisztelte a környéken élő sváb származású embereket, becsülte hazaszeretetüket. Az emlékmű is Koncz Ferenc és az Árvay család kezdeményezésére épült. A képviselő ezután a régióban élők bátárságát emelte ki. „A mi vidékünkön valahogy a magyar szabadság, a függetlenség, a haza iránti szeretet, ha mondhatunk ilyet, még jobban kibontakozott, mint az ország más részein” – mondta Koncz Zsófia.

Hozzátette: ezen a vidéken számos olyan történelmi esemény történt a múltban, ami ezt megerősíti. „Azonban a 20. század a magyar nemzet számára egy rendkívül nehéz, és bizony olyan eszmékkel teli időszak volt, amiben az emberellenesség és a borzalom mindenféle szempontból megjelent” – folytatta az országgyűlési képviselő. Hangsúlyozta: a Málenkij robothoz kapcsolódóan nagyjából 200 ezer polgári lakost hurcoltak el országszerte, ezen térségből körülbelül 4 ezer embert. Koncz Zsófia szerint kötelességünk megemlékeznünk róluk és a német nemzetiségű lakosságról, akik már az 1848–1849-es időszakban is a magyar szabadságért küzdöttek.

Nyiri Tibor polgármester egy szerencsi születésű hős, Szerednyei János történetét elevenítette fel a hallgatóságnak. Szerednyei János, Tarcalon volt káplán, mikor megtudta, hogy Szerencsre körülbelül 130 tarcali polgárt gyűjtöttek össze, elment a szovjet parancsnokságra, hogy hívei érdekében szóljon. Ott azt mondták neki, ha annyira szívén viseli az emberei sorsát, menjen ő is velük. Ezután a káplán pár óra alatt összecsomagolta legfontosabb holmijait, fogta a hegedűjét és két óra múlva beállt a hívei közé az első sorba erősítőnek, vigasznak. Sajnos, mint oly sokan az életét vesztette. Nyiri Tibor szerint ez egy tökéletes példa a bátorságról, önfeláldozásról és az itt élő emberek hazaszeretetéről.

Fotó: Szerencsi Hírek – Nagy István

„Soha nem szabad elfelejtenünk azokat, akik nagyon gyakran – legyen az háború, megaláztatás, kényszermunka, málenkij robot – az életüket adták, helytálltak, és nem féltek példát mutatni” – mondta a polgármester. Hozzátette: a legfontosabb az, hogy bármilyen nehéz helyzetbe is kerül az ember, ne féljen, ne hátráljon meg, álljon ki azokért az egyetemes és magyar értékekért, amik ezt a népet oly büszkévé teszi.

A beszédek után a megjelentek koszorúkat, mécseseket helyeztek el, továbbá Szerencs Város Önkormányzata, Szerencs Város Német Nemzetiségi Önkormányzata, Rakamaz Város Önkormányzata, Rakamaz Város Német Nemzetiségi Önkormányzata, Gávavencsellő, Német Nemzetiségi Önkormányzata, Mátészalka Német Nemzetiségi Önkormányzata, Rátkai Német Nemzetiségi Települési Önkormányzat és Sajószentpéter Város Önkormányzatának képviselői.

  • Galéria: