Szerencs városi rangjának visszanyerése 1984-ben komoly mérföldkő volt a település történetében. Az előző lapszámunkban már írtunk Szerencs és Ond múltjáról, a mostani cikkünkben az 1984. január 11-ei városavató ünnepséget részletezzük.
„Szerencs tegnap ünnepi zászlódíszbe öltözött: ünnepelt e fejlődő, alkotó település szorgalmas népe. A januári szép napsütésben már a kora délelőtti órákban százak és százak indultak el a Bocskai István Gimnázium aulájába, hogy részesei legyenek az oly régóta várt és óhajtott történelmi eseménynek és pillanatnak, a várossá avató ünnepi tanácsülésnek” – írja az Észak-Magyarország 1984. január 12-ei lapszáma. (A Szerencsi Hírek első példánya csak évekkel később jelent meg, ezért más helyi forrásokat, beszámolókat is kerestünk – a szerk.).
A cikk a továbbiakban úgy folytatódik, hogy az ősi történelmi település és környékének lakói örömmel, büszkeséggel és bizakodással fogadták, köszöntötték a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának azt a határozatát, amely Szerencs nagyközséget 1984. január 1-i hatállyal várossá nyilvánította. „Szerencs nagyközség Közös Tanácsa a tegnap kora délelőttre összehívott ülésen a városi tanács elnökének Kövér Lászlót, elnökhelyettesének Mizser Sándort választotta meg. Dr. Bíró Lászlót a végrehajtó bizottság titkárának nevezte ki, és tizenegy tagú végrehajtó bizottságot választottak” – olvasható.
A városavató ünnepi tanácsülés 1984. január 11-én volt a helyi gimnázium aulájában. A képet a mesterséges intelligencia segítségével részlegesen feljavítottuk. Fotó: Szerencsi Hírek
A városavató ünnepi tanácsülés fél tizenegykor a Himnusz eléneklésével vette kezdetét. Az eseményt a városi tanács elnöke, Kövér László nyitotta meg, ami egyben az új város lakóinak első ünnepi rendezvénye is volt. Köszöntötte a megjelent vendégeket, valamint az országos, megyei és helyi párt-, állami és tömegszervezetek képviselőit. Külön tisztelettel és szeretettel üdvözölte Aczél György elvtársat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát. Az elnökség tagjai között ott volt Grósz Károly, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke.
„Mindenekelőtt szeretném üdvözölni Önöket a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa nevében – mondta Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára a mikrofonhoz lépve. Ünnepi beszédét egy Mikszáth-idézettel kezdte: »Úgy rémlik, mintha messziről lépegetnének Rákóczi kurucai. Hej ez a Zemplén, ez a Zemplén! Boldog annak minden röge, mert azok a fenséges árnyak járnak rajta és azok nem múlnak el!…« Más árnyak,
kevésbé fenséges árnyak is jártak e vidéken, ahol egyszerre voltak nagy hagyományok és nagy elmaradottságok” – hangzott el.
Így folytatta: Ezúttal nem a történelmet szeretné megidézni, mert arról, a honfoglalás kori mondákról, tatár és török dúlásáról, az újjáépítésekről, Bocskairól, a Rákócziakról, az 1919-es piactéri koporsóégetésről, a felszabadulás hőseiről, a béke első szerencsi városparancsnokáról, Cserezovról már sokan és sokszor beszéltek. Kiemelte, hogy a feudalizmusban a városi rang a teljes kiszolgáltatottság ellen jelentett védelmet. Később a városnak más jelentősége lett. Hangsúlyozta: E század elején például a városiasodás keretet, lehetőséget teremtett Magyarország fejlődésének. Ezért is ünnepeljük ma nemcsak Szerencs várossá létét, hanem azt is, hogy a közösség vívta ki a városi rangot es remélhetőleg a város is közösség marad. Nem rangkórságból jó városban lakni, mint ahogy községben lakni sem rangvesztés, hanem azért, mert több a fejlesztési lehetőség, jobbítani lehet az életkörülményeket. De a városi rang egyben felelősség is, hogy a környező településeket is segítse az értelmes, harmonikus városiasodásban.
A szerencsi községi fürdő az 1968-as évben. A településen már ebben az időszakban is nagyon sok városi szolgáltatás volt elérhető
Beszéde további részében Aczél György arról szólt, hogy Szerencs is büszke lehet a helyi közösség teremtő erejére, s hogy ez a közösség akkor érdemli ki igazán a városi rangot, ha otthonosabb életet segítő kapcsolata alakul ki környezetével, ha a szó legnemesebb, legjobb értelmében emberszabású és emberekért elő város lesz, ahol jó élni, s ahol a környező községek is szeretettel mondják: a mi városunk Szerencs. Ehhez pedig együttes gondolkodásra, cselekvésre van szükség…
Az ünnepi beszédet követően hatalmas taps kíséretében Aczél György adta át az Elnöki Tanács által kiadott várossá nyilvánító díszoklevelet Kövér Lászlónak, a városi tanács elnökének. A meghitt ünnepi pillanatokat követően Török László, a pártbizottság első titkára, a helyi pártok, állami és tömegszervezetek nevében üdvözölte a tanácsülés résztvevőit. „Tudatában vagyunk annak, hogy csak formálisan lett város Szerencs. A jövőben nagyon sokat kell tennünk azért, hogy valódi várossá váljon ez a település; hogy lakói városiasan gondolkodjanak, dolgozzanak, éljenek, és mindennapi életükben erre törekedjenek. Összefogásra, fegyelmezett cselekvésre és alkotómunkára van szükség annak érdekében, hogy polgárai jól érezzék magukat” – mondta Török László. Ezután vázolta azokat a követelményeket és elvárásokat, amelyek meghatározták a helyi irányítási szervek és testületek munkáját.
Végül Kövér László a város testülete nevében köszönetet mondott a bizalomért és a megtiszteltetésért, majd beszélt a városépítés és fejlesztés terveiről, feladatokról, amelyek megvalósításához az egész lakosság önzetlen összefogását és tenni akarását kérte. Az ünnepséget a Szózattal ért véget.
Borítókép: Szerencs látképe a 20 század közepén