Bajári Éva néptáncoktatót sokaknak már nem kell bemutatni, hiszen az általa vezetett Hajnali Néptánccsoport aktív szereplője a városi ünnepségeknek. Kenyeret tenni mások asztalára szép, de felelősségteljes – sokszor nehéz – feladat. Bajári Éva gondolt egy merészet és úgy döntött, hogy kitanulja a pékmesterség csínját-bínját. Szívvel-lélekkel süt, sőt marad energiája sok egyébre is.
– Mi vezette Önt erre a pályára?
– Érdekes, mert korábban nem voltam egy „sütögetős” fajta. Az egész ott kezdődött, hogy nem tudtam sehol jó minőségű kenyeret vagy pékterméket vásárolni. Mivel a nagylányommal együtt gondjaink voltak a bolti termékek fogyasztása után, egyre többet foglalkoztatott az, hogy hol tudnék olyan élelmiszert beszerezni, amitől nem fáj a hasunk, és nem puffadunk fel.
Kezdetben édesanyám készített otthon kovászt, ekkor már arra gondoltam mi lenne, ha magam készíteném el a kenyeret. Végül a pandémia alatt határoztam. Eszembe jutott, hogy mit fogok csinálni, ha már nem fogok bírni táncolni? Ekkor ugrott be a kézműves pékség ötlete. Én ebben láttam meg a jövőt és a művészetet egyben, hiszen nekem fontos, hogy amit csinálok, abban legyen egy kis értékteremtés.
– Milyen termékeket kínál?
– Többféle kenyeret és pékterméket készítek. Előbbiből összesen nyolc különböző fajtát: parasztkenyér, hagymás, burgonyás, rozsos, teljes kiőrlésű, tökmagos, tönköly és durum. Továbbá különböző kalácsokat, babkákat (töltött kalács), briósokat és csigákat is sütök.
Fontos megjegyezni, hogy semmiféle adalékanyagot nem használok.
– Gyönyörű mintázatokkal díszíti a kenyereket, látszik, hogy szívvel-lélekkel készíti.
– Ezt máshogyan nem is lehet. Imádom bevágni és mintázni a kenyereket. A különböző fajtájú és összetételűek mind más és más mintát kapnak. Próbálgattam, hogy az egyes termékhez milyen díszítés és bevágás illik. És igen, nagyon fontos, hogy az ember szívvel-lélekkel csinálja. Jó érzéssel tölt el, hogy amit az asztalra rakok az örömet okoz nekem és a vásárlóimnak is. Úgy érzem, hogy ezzel is értéket teremtek, mint ahogyan a néptánc oktatással is.
(Bajári Éva a készítés folyamán semmilyen adalékanyagot nem használ. Fotó: Nagy István/Szerencsi Hírek)
– Mi motiválta Önt a kézműves termékek készítése felé?
– Fontos számomra a fenntarthatóság, így örömmel dolgozom azért, hogy szélesebb körben is elérhetőek legyenek a megbízható forrásból és minőségi, tiszta alapanyagokból készülő termékek, amelyek tejmentesek.
– Hogyan telik egy napja?
– A pékműszak nem nyolc órás munka, ez hosszú folyamat, ami a kovász készítésével kezdődik. Még megérik az kb. 10-12 órát vesz igénybe. Ezután jön a dagasztás, hajtogatás, pihentetés, szakajtózás és mennek a hűtőbe a kenyerek, mert hosszú hűtős kelesztéssel készítem őket, majd végül másnap éjszaka sülnek meg. Most minden szabadidőm a pékségemről szól. Bízom benne, hogy idővel kialakul egy pontos menetrend.
– Mi a hirtelen jött siker titka?
– Nagyon nagy szeretetet és megbecsülést kaptam az emberektől. Sokszor zavarba jövök. Örömmel tölt el, hogy egyre több családnál fontos az, hogy egészséges étel kerüljön az asztalra. Én úgy gondolom, az a siker titka, hogy nem adtam fel az álmomat. Több mint két év volt mire ide eljutottam az álomtól a megvalósításig. A képzés alatt sok hullámvölgy volt, de sosem adtam fel. A műhely kialakítása is először kilátástalannak tűnt, de végül mégiscsak sikerült. Ehhez kellett a családom, férjem, gyermekeim, édesanyám támogatása és nem utolsó sorban a rengeteg bíztatás a barátaim és kollégáim részéről.
– Hol vásárolhatók meg az Ön termékei?
– Minden szombaton a szerencsi piacon kínálom eladásra a termékeimet, szerdánként pedig az Abaújszántóin lehet megtalálni. Ezentúl nálam és a Csiki Csemegében (3900 Szerencs, Rákóczi út 8.) is lehet rendelést leadni.