Ünnepélyes kiállítást rendeztek november 5-én a Szerencsi Népi Díszítőművészeti Szakkör alapításának 60. évfordulója alkalmából a Rákóczi-vár Árkád termében. Az eseményen a szakkör múltját és jelenét idézték fel, miközben megtekinthetővé vált a közösség tagjainak munkáiból álló kiállítás.
Az 1960-70-es években egy újfajta reneszánszát élte a népművészet, nagy érdeklődés nyilvánult meg a folklór hagyományok iránt. A nemzeti értékeink megmentésére országos mozgalom is indult, sorra alakultak a szakkörök, pávakörök, népművészeti vetélkedők és táncházak. Megkezdődött a tehetséges népművészek felkutatása, tudásuk számbavétele és ezzel együtt az anyaggyűjtés – mondta beszédében Király Judit, a Szerencsi Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója.
Szerencsen 1964-ben jött létre a Népi Díszítőművészeti Szakkör, az akkori Városi Művelődési Központ berkeiben. Megalapítója és vezetője Szepesvári Lászlóné volt. Etelka szakmai tudása és lankadatlan energiája, valamint a szakköri tagok szorgalma révén az országos mozgalom élén álltak. Szepesvári Lászlóné eltökélt volt abban, hogy a nemzeti hímzőkultúra megmentése hidat épít a múlt, a jelen és a jövő között. Nagy alázattal kutatta az elődök által ránk hagyományozott értékeket. Kezdetben a szűkebb pátria örökségéből keresett példákat, majd az ország más tájegységeinek, sőt a határon túli magyar területek kincseire is rábukkant. Munkásságát számos díjjal, kitüntetéssel ismerték el az évek alatt. Csakugyan, mint az akkori 22 fős szakkör tevékenységét. Etelka 1989-ben az elsők között kapta meg a „Pro Urbe Szerencs” kitüntetést az önkormányzattól. A szakkör öt évvel később részesült „Pro Urbe Szerencs” elismerő címben. Szepesvári Lászlóné több mint 30 éven át vezette a szakkört.
A szakkör jelenlegi tagjai: Bodnár Lászlóné (szakkörvezető), dr. Bodosi Csilla, Braun Istvánné, Búza Lászlóné, Hudák Józsefné, Kaló Istvánné, dr. Krajnyákné dr. Ernst Ivett, Müller Istvánné, Nagy Józsefné, Takács Imréné és Tóth Csilla (Nem mindenki van jelen a fotón)
Az 1990-es évek végén Galamb Lászlóné vette át a szerencsi közösség irányítását, majd 2002-től napjainkig Bodnár Lászlóné vezeti a szakkört. A megnyitón elhangzott, hogy 1997-ig tűt sem fogott a kezébe. Egy kiállításon látta meg az úrihímzéses terítőket és addig érdeklődött, hogy kapcsolatba került Schneider Imréné Éva, tállyai hímzővel, aki végül tanítványává fogadta. Ahogy elsajátította az úrihímzés technikáját, sorra kerültek ki keze alól a minőségi munkák. Az alkotásai – és nem csak a hímzés, hanem a tervezés is – több díjat, okleveket hoztak, amely mutatta kibontakozó tehetségét. Alkotásai többször szerepeltek Budapesten az Élő Népművészet - Országos Népművészeti Kiállításon. Legutóbb a Néprajzi Múzeumban harmadik helyezést vehetett át a református egyház számára készített úrasztala terítőjéért. Több mint 22 éve vezeti töretlen lelkesedéssel a szerencsi közösséget. A szakkör profilja ma már egyértelműan az úrihímzéses technika. Ez egy történelmi díszítési mód, amely Lórántffy Zsuzsanna (I. Rákóczi György erdélyi fejedelem felesége) udvarában működő hímző iskolából indult. Az úrihímzés motívumai, színvilága meglehetősen kötött, amelyet a tervezés során szigorúan meg kell tartani, maga a hímzés kivitelezése pedig igencsak idő- és munkaigényes, a varráshoz használt anyag, és a fonal pedig igencsak költséges, amelyet a tagok leginkább önmaguk finanszíroznak.
A szakkör az utóbbi években számos hímzett textíliát adományozott a helyi egyházaknak, amelyek a templomokat és az oltárokat díszítik.
A 60 éves jubileum alkalmából a szakkört fenntartó Szerencsi Művelődési Központ és Könyvtár bevásárolt a tagoknak, hogy folytathassák tevékenységüket, amelyből az a 60 darab terítő került kiállításra, amely jelenleg az Árkád teremben látható. A szakkör jelenleg 11 taggal működik. „Mint közművelődési szakember azt kívánom, hogy Isten éltesse sokáig még a Szerencsi Népi Díszítőművészeti Szakkört” – hangsúlyozta Király Judit. Úgy folytatta, hogy rajtuk nem fog múlni a szakkör jövője, a munkatársakkal együtt azon lesznek, hogy még sok ilyen évforduló legyen. „Ehhez kívánok sok erőt és kitartást, valamint utánpótlást a szakkör tagjainak, továbbá kérjük az önkormányzat mindenkori támogatását” – zárta gondolatait Király Judit.
Az úrihímzés kifejezést először a Magyar Iparművészet 1918. évi 21. számában írta le Divald Kornél, a Régi magyar hímzések c. közleményében, addig a régi magyar hímzések kifejezést használták
Kiss Attila polgármester is köszöntötte a megjelenteket. Beszédében méltatta a szakkört, hangsúlyozva, hogy a tagjai fontos szerepet játszanak Szerencs kulturális örökségének ápolásában. Kiemelte, hogy a magyar kultúra gazdag hagyományai – különösen a népművészeti és hímzési technikák – megmaradásának kulcsa a helyi közösség és a fiatalok bevonása. „Ez a hagyomány, ha nem lesznek fiatalok, akik tovább viszik, akkor sajnos el fog veszni” – mondta Kiss Attila. Hozzátette, hogy nem lehet csak videók és közösségi oldalak segítségével életben tartani, hanem szükség van arra is, hogy a fiatalabb nemzedék is aktívan részt vegyen benne. Rámutatott, hogy a szakkör fennmaradása az önkormányzat támogatásával, valamint a fiatalabb generáció bevonásával valósulhat meg, és arra bíztatta Király Judit igazgatót, hogy szólítsa meg az fiatalokat. A polgármester végül saját családi emlékeit is megosztotta. Beszélt arról, hogyan volt jelen a hímzés, mint díszítőművészet az életében: „Édesanyám is nagy kedvvel hímzett, és ezzel díszítette a lakásunkat. Ez a szép szokás része volt az életünknek” – zárta gondolatait a városvezető.
A beszédeket követően a Szerencsi Rákóczi Zsigmond Református Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola Alapfokú Művészeti Iskola és Óvoda diákjainak zenés műsora következett. Ezután a jelenlévők megtekintették a kiállítást, amely 2024. november 15-ig lesz látható a Szerencsi Rákóczi-vár Árkád termében, az intézmény nyitvatartási idejében.