Egy szinte elfeledett költőóriás, Áprily Lajos versei töltötték be a szerencsi Rákóczi-vár lovagtermét augusztus 7-én.
A Szerencsi Művelődési Központ és Könyvtár, valamint a Hegyaljai Alkotók Társulása által szervezett zenés irodalmi emlékest az „Ami a tankönyvekből kimaradt” című sorozat méltó darabjaként mutatta be, miért is hagyott kitörölhetetlen nyomot Áprily a magyar irodalomban. Az est egy időutazásra invitálta a közönséget, vissza a 20. század elejének Erdélyébe, egy olyan korba, amikor a történelem viharai közepette a szónak és a versnek kellett reményt és tartást adnia egy nemzetrésznek.
Áprily Lajos, eredeti nevén Jékely Lajos, 1887-ben született Brassóban. Gyermekéveit Parajdon töltötte, ahol a természet szeretete és a székely nyelv dallamossága egész életére hatással volt. Költészete szorosan összefonódott az erdélyi tájjal, a hegyek nyugalmával és a történelem súlyával. Parajos Tibor, az est szerkesztője és házigazdája nem csupán ismertette a költő életútját, hanem megvilágította azokat a körülményeket, amelyek az erdélyi irodalom, és benne Áprily költészetének megszületését ihlették. A közönség megismerhette a trianoni békediktátum utáni Erdély reményvesztett, mégis élni és alkotni akaró világát. A szerkesztő felvázolta, hogyan sarjadt ki ebből a fájdalomból a transzilvanizmus eszméje, ami kesergés helyett a cselekvő helytállást hirdette.
Dr. Korondi Klára tolmácsolásában a versek valóban életre keltek. Az olyan művek, mint a Kalács, keddi kalács című vers megmutatta, hogy a legnagyobb történelmi viharok közepette is a legapróbb, legszemélyesebb dolgok adhatnak erőt a túléléshez.