Naszrai Gyula ma már nyugdíjas építészmérnök, de aktív évei után jelenleg kőműveseket és festőket tanít egy alapítványi iskolában. Részt vett a szerencsi Munkás Szent József templom építésében és két Építőipari Nívódíjat kapott élete során. A szerencsi református közösség egyik presbiteri tisztségét tölti be, és tagja az Öreg a Nénikéd Nyugdíjas klubnak. Életszemlélete és pozitív hozzáállása sokak számára példaként szolgálhat.
Naszrai Gyula Ároktőn született, és ott is töltötte a gyermekkorát. – A Tisza tőlünk 50-100 méterre folyt, ott éltem 14 éves koromig. 11 évesen még nem tudtam, hogy mi is leszek, milyen szakmát válasszak. Az apám az építőiparba járt dolgozni. Ők építették a Miskolci Egyetemet, meg az LKM-et (Lenin Kohászati Művek) és sokat beszéltek az építőiparról. Kisgyerekként szerettem a felnőttek körül lenni és hallgatni beszélgetésüket. Egyszer apám megkérdezte, hogy mi akarsz lenni? Azt mondtam: építésvezető. Így indultam az építészet felé. Miskolcra kerültem, ott kezdtem meg az Ybl Miklós Technikumot. A családban hárman voltunk testvérek. A középső öcsém építész technikus végzettséget szerzett, a másik öcsém gépszerelő lett. Én meg mérnök lettem. – meséli Naszrai Gyula.
Miután megszerezte a technikusi oklevelet az Állami Építőipari Vállalatnál kezdett el dolgozni. – Részt vettem a Tiszai Vegyi Kombinát építésében, aztán a Hejőcsabai Cementgyár és a Kazincbarcikai PVC gyár építésén is dolgoztam. Ennél a cégnél 13 évet húztam le, mint technikus. Közben elvégeztem az út és – hídépítési technikumot a Kós Károly Építőipari Szakképzőben. Két technikusi végzettséggel 30 évesen mentem a BVM-be (Beton Vasbeton Művek) dolgozni. Lehetőségem adódott arra, hogy főiskolán tanuljak. Debrecenbe kerültem az Ybl Miklós Főiskolára, és ekkor már csoportvezető voltam a BVM miskolci gyárában – folytatja Naszrai Gyula, aki hozzátette, hogy nagyon szerette a munkáját.
– A cég a magyar építőipar vezető vállalata volt. Nagyon sok új dolgot kaptunk és rengeteg újításom született. Voltam kiváló újító, legtöbb újítást beadó, valamint háromszor alkotó ifjúsági pályázatot is elnyertem – folytatja Naszrai Gyula. 1973-ban Miskolcon nősült meg. Eleinte a belvárosban, később az Avason laktak első feleségével. Két gyermeke született, de aztán elváltak és új családot alapított. – Most lesz a 30 éves házassági évfordulónk. A feleségem lett az akkor épülő szerencsi Rákóczi iskola igazgatója és az építésvezetővel jöttek termékekért, melyet mi gyártottuk. Így ismerkedtünk meg. Amikor újra család vett körül nagyon boldog voltam, és megszületett a harmadik gyermekem is. Újra tudtam alkotni. Szerencsen kezdtünk építkezni és ’91- ben költöztünk be. Rájöttem, hogy nekem a kisvárosi környezet kell. Város, de nem vesznek el benne az emberek, szinte mindenki ismeri a másikat. Életterem a kisváros – mondja. A rendszerváltás után megszűnt az állása a BVM-ben. – Akkor ijedtem meg életemben először, hogy nincs munkám, és nem kapok fizetést a hónap végén. Aztán jött egy telefonhívás a Kós Károly Építőipari Szakközépiskolából, hogy vezessek egy tanfolyamot, mivel nekem volt kőműves szakmám és gyakorlatom is.
Naszrai Gyula © Fotó: Szerencsi Hírek
Aztán Szerencsen a Prizma Kft.-nél dolgoztam ’93-tól ’99- ig, de éreztem, hogy valami hiányzik. Korábban gyárakat építettem és nagy munkákon dolgoztam. Itt nem volt olyan, mint előtte, hogy egy nagy üzemet építettem fel, vagy egy csarnokot megcsináltam. Úgy döntöttem, hogy továbbállok és 1999-ben pályáztam egy pesti fejvadász céghez. Itt elnyertem egy három évig tartó munkát Záhonyban, úgyhogy ingáznom kellett, majd tovább pályáztam. Egy-egy projekten dolgoztam, utána mindig menni kellett máshova, folyamatosan jelentkeztem új munkára – meséli. A 2000-es években Naszrai Gyula két Nívódíjat kapott. – Építésvezetőként kaptam a díjat, de ezt közösen értük el úgy, hogy az embereket össze kellett fogni, egyfajta menedzsernek lenni. Úgy vélem, hogy a legtöbb építkezésemet megfelelő minőségben adtam át, kettő ért el Nívó díjat. Ez volt az építészmérnök életem csúcspontja – mondja.
Nyugdíjba vonulásakor kisvállalkozók pályázataihoz tervezett csarnokot, raktárépületet és 150-160 lakást is megtervezett. – A munkámban az alkotást szerettem a legjobban. A mi feladatunk egy alkotómunka, mint ahogy a szobrász is alkot. Azt szerettem benne, hogy az az épület, amit felépítettünk ott lesz 50-100 évig is. Hozzányúlnak, felújítják, de nem bontják el. Örülök, hogy létrehozok valamit egy papíron lévő tervből. Sajnos ez a szakma manapság kevésbé népszerű, nem sokan jutnak el addig, hogy szakmunkás bizonyítványt szereznek. A fiatalokat nem izgatja a szakma, nem olyanok, mint mi voltunk – tette hozzá Naszrai Gyula.
A vallásis meghatározó szerepet játszik az életében. Másodszorra választották presbiternek a szerencsi református egyházközösségben. – Édesapámnak a nagybátyja a református egyháznál kurátor volt. Jártam templomba, hittan órára és 13 évesen konfirmáltam. Ami gyermekkorban rögződik az emberben, azok megmaradnak egész életében. A vallásosság ünnepélyességet és belső megnyugvást adott nekem. Amit a Teremtő rád terhel azt meg kell csinálni, de ki kell tartani. Határozott céllal kell élni, még akkor is, ha elkeseredsz. Ilyen típus vagyok én. A pozitív gondolkodás pozitív energiát hoz. Így éltem és így is élek. Az élet mindig ad az embernek. Mindenkinek van nehézsége, amivel meg kell küzdeni, de küzdeni kell. A sorsommal elégedett vagyok, boldog házasságban élek, jól érzem magam. Örülök, hogy ilyen családom van. Az az életcélom, hogy szeretni kell az embert. Legyen bármi hibája, de mindenkiben van valami, amit úgy kell elfogadni, ahogy van.