Szerencs Város Önkormányzatának Képviselő-testülete pályázatot hirdetett a Szerencsi Művelődési Központ és Könyvtár intézményvezetői állás betöltésére. A pályázat elbírálására létrehozott szakértői bizottság véleményét figyelembe véve, a jelölteket személyesen meghallgatva, a képviselők a június 24-ei zárt ülésen Mezei Marianna közművelődési szakembert bízták meg az intézmény vezetésével. Az alábbiakban róla olvashatnak.
Mezei Marianna (fotónkon) Pálházáról származik. 2002-ben költözött családjával Felsőzsolcára. Férje informatikus mérnök, Dorottya lányuk egyetemi hallgató, villamosmérnöknek készül. Marianna már általános iskolás korában elköteleződött a kulturális, közösségi élettel. Színjátszás, énekkar, néptánc, bábozás, vers- és prózamondásban is kipróbálta magát. 2000-ben szerezte a diplomáját, végzettségét tekintve magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár.
A tanítás mellett különböző rendezvényeket, kulturális és szabadidős programokat szervezett: műsoros író-olvasó találkozókat, kiállításokat, különböző tematikájú táborokat, szüreti felvonulásokat, bálokat. „Példakép-nap” címmel a cigányságot érintő témákról interaktív programsorozatot indított roma családoknak. Emellett színjátszókört és játszóházat vezetett, mesejátékokat rendezett.
Az új igazgatónő lelkesen várja az első munkanapját. Fotó: Nagy István
– Hogyan, miként indult a pályája?
– Sárospatakon érettségiztem, első munkahelyem is az ottani Rákóczivárban volt. Ennek ellenére nem vezetett nyílegyenes út a művelődés szervezéshez. Előbb felsőfokú újságírói szakvizsgát tettem, majd 2000- ben szereztem diplomát a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán. Végzettségem magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár.
– Honnan érkezik Szerencsre?
– 2015 novemberétől kezdtem el dolgozni Felsőzsolcán egyedüli kulturális munkatársként. Valamennyi városi rendezvénynek a felelős szervezője és moderátora voltam, valamint a helyi Bolgár Nemzetiségi Önkormányzattal is szoros szakmai együttműködésben állok. Emellett 2016. július 1- jétől igazgatóként vezettem az integrált kulturális intézményt, mely a Közösségi Házon és a Városi Könyvtáron kívül magába foglalja a Helytörténeti Kiállítóhelyet is, melynek bölcsész-tanár végzettségemnek köszönhetően szakmai vezetője voltam.
A három intézményegység egy épületen belül helyezkedik el Felsőzsolca impozáns, műemlék jellegű épületében, a Bárczay-kastélyban. Különleges és meghatározó élmény volt a kastélyhoz kötődő „Nemesi családok nemzetközi találkozója Felsőzsolcán 2019” esemény megszervezése. A találkozón Felsőzsolca történelmi múltjával ismerkedhettek meg a vendégek. Megemlékeztünk a 18. század óta itt élő és tevékenykedő nemesi családokról. A Dőry, Platthy, Szathmáry Király és Bárczay családok példát mutattak haza- és szabadságszeretetükkel és jelentősen hozzájárultak ahhoz a fejlődéshez, melynek köszönhetően a Miskolc-közeli település 1997-ben városi rangot kaphatott.
– Miért pályázta meg a szerencsi állást?
– 2016-ban az Edutus Főiskola Gazdasági Karán szereztem kulturális menedzser diplomát. Kulturális menedzsernek lenni számomra szemléletet, szemléletformálást jelent. Azt, hogy miként gondolkodom a kultúráról, s azt hogyan közvetítem mások felé. Munkám során szeretném ötvözni azt a két – látszólag egymásnak ellentmondó – állítást, hogy vannak dolgok, melyek nem haszonért valók, mégis nélkülözhetetlenek, valamint azt, hogy egy település, térség gazdaságfejlesztésében hasznosítani szükséges a kulturális alapú lehetőségeket is. Szerencsen és környékén látok erre kezdeményezéseket, nyitottságot és további lehetőséget – ez is motivált, amikor pályáztam.
Másik fontos tényező volt a település földrajzi elhelyezkedése, valamint, hogy a Szerencsi Művelődési Központ és Könyvtár a Rákóczi-várban működik. Egy műemlék infrastrukturális adottságai egyedi atmoszférát teremtenek, keretet, stílust adnak az ott folyó munkának.
– Az intézmény életére nézve milyen tervei vannak?
– Lehetőség, tartalom, élmény hármas egysége mentén építem fel az éves munkatervet és az egyes rendezvényeket egyaránt. Vallom, hogy a változás örök, az alkalmazkodás szükséges. Ezt lehet kihívásként is értelmezni, azonban jobban szeretek hajtóerőként, motivációként gondolni rá. Célom, hogy integrált kulturális intézményként olyan értékhordozó tevékenységeket generáljunk, koordináljunk és valósítsunk meg, melyek a település lakóinak életminőségén javítanak.
Az alulról jövő kezdeményezéseket támogatni, az önszerveződő közösségeket segíteni, erősíteni szükséges.
Helyi alkotóknak, művészeti csoportoknak továbbra is bemutatkozást kell biztosítani, és minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy a kiemelkedő teljesítményeket más településeken, régiókban is megismertessük.
Fontosnak tartom a tevékeny, élő, személyes kapcsolattartáson és párbeszéden alapuló konstruktív együttműködést Szerencs oktatási-nevelési, valamint szociális intézményeivel, egyházaival, civil szervezeteivel annak érdekében, hogy a felmerülő igényekre naprakészen tudjunk reagálni, valamint, hogy közös jövőképet alakítsunk ki.
Szakmai módszertani szempontból hasznosnak tartom a tematikus programokat. Az emlékévek, jubileumok nagyon jó lehetőséget kínálnak erre. Egy témára, személyre, eseményre fókuszálva mélyebb a merítés lehetősége, árnyaltabb képet tudunk közvetíteni a célközönség felé. Remek lehetőség az együttműködésre. Számítok valamennyi munkatársam tapasztalatára, helyismeretére, támogató, kreatív együttműködésére, hogy minél hamarabb egy csapatként működjünk Szerencs és az itt élők javára.