Remek eredményt ért el Tóth Alex, a Szerencs VSE Női Kézilabda Szakosztály utánpótlás edzője a „Julian Alps Trail” elnevezésű hegyi futás 60 kilométeres távján. A szeptember 9-én Szlovéniában megrendezett eseményre a világ minden tájáról érkeztek gyakorlott és kezdő sportolók. Az igazán embert próbáló megmérettetés közben Tóth Alexnek lehetősége volt gyönyörködni a lélegzetelállító tájban, hegyvonulatokban és a kristálytisztán csörgedező patakokban.
A Júliai-Alpok és környéke kiváló környezetet kínál a terepfutók számára. Bővelkedik hegyi ösvényekben, ahol a könnyű és nehéz terepek összefonódnak, a legnehezebb pályák még a tapasztaltabb versenyzőknek is képes meglepetéseket okozni. Gyakorlott ultrafutók az exkluzív 170, illetve a 100 és 60 kilométeres távokban mutathatták meg erejüket, a kezdők a 10, 15, 25 kilométeres távokban indultak.
Tóth Alex már tapasztalt sportolónak számít, vágyott a kihívásra így a 60 kilométeres távot választotta. Ezen a szakaszon összesen 546-an indultak. „A rajt után nem siettem, lazán futottam, valahol a középmezőnybe helyezkedhettem el. Ahogy elindult az út felfelé, amelyben olykor 40-42 százalékos emelkedők bukkantak fel, próbáltam gyorsítani és előrébb menni, ami az egysávos útvonalon nem volt könnyű” – idézte fel az első pillanatokat Tóth Alex.
Ahogy telt az idő 11 kilométer után a 208-ként jutott fel a Stol csúcsára, ahol az első frissítőpont várta. „Gyors folyadékpótlás a flaskákba és már indulás is tovább. 2225 méterről ereszkedtem vissza egészen 1450 méterig, egy nagyon technikás lejtőn. Fent a gerincen szárazság, lent a völgyben csúszós, vizes kövek vártak, amik nem könnyítették meg a futásom” – mondta, majd hozzátette, hogy 23,5 kilométer megtétele után ismét emelkedő következett.
130-dikként érkezett a második frissítő ponthoz, ami a teljes táv 24.6 kilométerénél volt. „Itt töltöttem a legtöbb időt. Ettem lekváros kenyeret, pár uborkát, egy kis sajtot, egy szelet szalámit és ittam egy kis kólát. Megtöltöttem a flaskákat iso-val (Izotóniás koncentráció, ami lényegesen gyorsabban hidratálja a testet, oltja a szomjúságot, helyreállítja a szervezet egyensúlyát az intenzív folyadék és ásványanyag veszteséggel járó fizikai megterhelések közepette – a szerk.) és vízzel, rátekintettem a csúcsra, hogy hova is kell még felmennem, majd nekivágtam” – idézte fel.
A tetejére érve ismét ereszkedés következett. Tóth Alex ezt követően szembesült azzal, hogy a teste a tűréshatárán teljesít.
„Az első métereknél egy kisebb ugrásnál mindkét lábam begörcsölt, így gyorsan a magnézium ampulla után nyúltam és vittem be a szervezetembe, ami megdöbbenésemre körülbelül 10 másodperc eltételével hatott is. Gyorsan tovább is indultam, nem veszítettem a pozíciómból” – hangsúlyozta.
A nehézségek ellenére nem adta fel, folyamatosan előzte a versenytársait. Ekkor már 1818 méter magasságból 715 méterre ereszkedtek. Elmondása szerint az út egy hullámvasúthoz hasonlított, mentek felfelé, majd lefelé és ezek ismétlődtek.
Az út bővelkedett a szebbnél szebb kilátásban. Fotó: Tóth Alex
Negyven kilométer megtétele után elérte Dovje települését, ahol a harmadik frissítőpont várta, itt nem időzött sokat, ismét feltöltötte a flaskáját, evett egy kis narancsot és banánt majd folytatta a futást, ami már nem úgy ment, mint előtte. „A futótársak nagyon rendesek voltak, hol ők bíztattak és sikerült újra életet lehelnem magamba, majd, amikor én értem utol őket, akkor én buzdítottam őket” – emlékezett vissza. Az 51. kilométernél megint frissítőpont várta, de már a teljesítőképessége határán volt. „Eléggé magam alatt voltam, sírógörcs kerülgetett, de a pontban ott várt Gábor Dávid, ami nagyon sokat jelentett. Jó volt találkozni és beszélni olyan emberrel, aki nem lehajtott fejjel, zombi módjára teszi a kilométereket a lábába” – hangsúlyozta.
Tóth Alex nem egyedüliként indult a környékről. Szerencsről még Gábor Dávid, Bekecsről pedig Karczub Roland indult, akik a 25 kilométeres távot választották. Tóth Alexre az utolsó frissítő és baráti lelkesítés után még egy utolsó emelkedő várt.
„Az utolsó 2,5 kilométer már Gora településén vezetett. Itt már nem volt fájdalom, nem volt görcs, csak a tudat, hogy megcsináltam. Nagyon kemény verseny volt, de fejben végig ott tudtam lenni és nem gondoltam semmi másra csak, hogy meg tudom csinálni” – idézte fel a legjobb pillanatot.
Tóth Alex mindössze 9 óra 13 perc alatt tette meg az embert próbáló 60 kilométeres hegyi távot, az 546 indulóból az előkellő 89. helyen végzett. A saját kategóriájában a 30-39 évesek között a 15. lett. „Életem legkeményebb, legembertpróbálóbb versenye volt, de jövőre visszatérek, erősebben, motiváltabban” – zárta gondolatait.
Borítókép: Gábor Dávid, Karczub Roland és Tóth Alex. Fotó: magánarchívum