Új igazgatóval és megújult vezetőséggel kezdi az idei tanévet a szerencsi Bocskai István Katolikus Gimnázium és Technikum. A fenntartó Egri Főegyházmegye Gaszperné Tilman Edinát bízta meg a vezetői feladatokkal.
– Öt évet töltött a Bolyai János Katolikus Általános Iskola élén. Most mégis úgy gondolta, hogy elfogadja Dr. Ternyák Csaba egri érsek felkérését a Bocskai István Katolikus Gimnázium és Technikum igazgatójaként. Milyen gondolatok jártak a fejében, amikor elfogadta a megbízatást?
– Óriási megtiszteltetés volt számomra, hiszen az elmúlt öt év, amit a Bolyai János Katolikus Általános Iskolában tölthettem egy kiváló csapattal, számos tapasztalattal vértezett fel engem. Miután a Bocskai István Katolikus Gimnázium és Technikumban Jakab Tamás igazgató úr úgy döntött, hogy nem vállalja tovább az intézmény vezetését, felkérést kaptam Érsek Úrtól erre a feladatra. Úgy gondolom, hogy részéről ez a bizalom az elmúlt ötéves munkámnak az elismerése. Soha nem futamodtam meg a feladatok elől, mindig bátran belevágtam az előttem álló kihívásokba. Tudom, hogy a munkámban itt is támaszkodhatok olyan emberekre, akikre mindig számíthatok: a helyettesekre, a kollégákra, a szülőkre, a gyerekekre, valamint azokra, akik partnerként eddig is együttműködtek a gimnáziummal.
– Milyen tapasztalattal szolgált az Ön számára elmúlt öt év és melyek azok az események, rendezvények, a tanulmányi munkában elért sikerek, amelyekre a legbüszkébb a Bolyai János Katolikus Általános Iskolában?
– 2001-től dolgozom pedagógusként, tehát hosszú időn keresztül voltam gyerekek között. Szerencsen kezdtem a pályámat a helyi szakképző iskolában, ahol egy nagyszerű csapatot erősíthettem és úgy gondolom, megtanultam, hogy mi egy pedagógus feladata és mit jelent egymást segítve a gyerekekért dolgozni. Később a tokaji általános iskolában tanítottam. Itt már egy kicsit más perspektívából is rálátásom nyílt a köznevelésre, hiszen az intézmény kibővített vezetőségének lettem a tagja. Ezt követően kerültem a Bolyai János Katolikus Általános Iskola igazgatójaként újra vissza Szerencsre. A vezetőnek nagyon fontos feladata, hogy megtalálja, hogy melyik kollégára hol tud támaszkodni; kinek, melyik az a területe, amiben otthon érzi magát, sikeres, eredményes tud lenni. Úgy vélem, hogy ezt minden egyes munkatársam esetében sikerült elérnem, amit óriási sikernek tartok. Az elmúlt öt évben számos olyan pillanat volt, amit ki tudok emelni.
Védőszentet választottunk Kalkuttai Szent Teréz személyében. A mindennapjainkban nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy a gyerekek felé közvetítsük: Teréz anya maga volt a szolgáló szeretet és az ő élethivatását példaként állítjuk eléjük.
Szakmai sikereket is elkönyvelhetünk magunknak, hiszen olyan nevelő-oktató munka folyik az épület falain belül, amire joggal lehetünk büszkék. Országos, megyei, körzeti versenyeredmények jöttek szépen folyamatosan az évek során. A sávos oktatás lehetőséget ad minden diákunk számára, hogy képességeiket a leghatékonyabban kibontakoztathassák. A tehetségkereső programunk Dr. Balogh László professzor úr támogatásával lendületesen folyik. Az angol nyelv oktatását már az első osztályban bevezettük. Idegen nyelvi képzésünk sikerességét mutatja az is, hogy az elmúlt tanévben hat tanítványunk szerzett középfokú nyelvvizsgát. Nagyon népszerű a három évvel ezelőtt bevezetett kosárpalánta programunk. Együttműködést kezdtünk a Sárospataki Alapfokú Művészeti Iskolával, így tanítványaink képzőművészetet és néptáncot is választhatnak. A néptáncot beépítettük minden alsós osztály órarendjébe a testnevelés órák keretében. Mindezek a közös örömök, sikerek, eredmények, változások nagy örömmel töltenek el!
(Gaszperné Tilman Edina már 2001-től kezdve pedagógus. Fotó: Nagy István/Szerencsi Hírek)
Úgy gondolom, hogy a gyerekek érdekében minden egyes pályázati lehetőséget megragadtunk, amely által ők többé válhattak. Lényegesnek tartottuk a személyiségük formálását, a közösségépítést. Határtalanul pályázatokat írtunk, bekapcsolódtunk az Erzsébet-táborokba, Zánkára utaztunk. Az elmúlt tanévben ünnepeltük azt, hogy a tízedik tanévet kezdte az intézmény az Egri Főegyházmegye fenntartásában. Úgy gondolom, hogy az öt éves vezetői munkámra ez tette fel a koronát. A kollégákkal, diákokkal, Szarvas Péter atyával, Pintér Bálint atyával, Érsek Atyával és más meghívott vendégeinkkel egy olyan hosszú délutánt tölthettünk együtt, ami úgy gondolom, számunkra a tíz év kapcsán a legnagyobb ajándék volt. Akkor tettük le a katolikus óvoda alapkövét és együtt örülhettünk a sikereknek, kegyelmeknek. Az elmúlt év másik ajándéka volt az Eucharisztikus Kongresszuson való részvétel, ahol szinte a teljes tantestületemmel együtt éltük át a lelki eseményeket, ez adta számomra erőforrást.
– Biztos vagyok abban, hogy vezetőként határozott elképzelésekkel érkezett a szerencsi gimnáziumba. Melyek ezek a rövidebb és hosszabb távú célok, amelyeket szeretne megvalósítani ebben az intézményben?
– Amikor hosszas gondolkodás után igent mondtam Érsek Úr felkérésére, elkezdődött a gondolkodás, hogy mit tudok tenni ezért az intézményért, hogyan tudom segíteni az idejáró gyerekek és az itt dolgozók munkáját, biztosítva a még sikeresebb jövőt. Azt vallom, hogy a vezető önmagában kevés ahhoz, hogy az intézmény működni tudjon. Lényeges, hogy együtt, egymásért, a gyerekekért tudjunk kézen fogva dolgozni és ehhez alapot jelent a múlt. A hagyományokat tiszteletben tartva, a jelenben együtt gondolkodva közösen célokat kitűzve tegyünk a sikeres jövő érdekében.
Egy iskola életében számomra mindig a legfontosabb a gyermek, emellett nagyon fontos a pedagógus és a szülő együttműködése. Ezt itt is kiemelt fontosságú feladatként fogom tekinteni. Lényegesnek tartom a közös gondolkodást minden kollégával.
Nagy örömömre szolgál, hogy akiket felkértem arra, hogy közvetlenül segítsék a munkámat – a három igazgatóhelyettes, illetve a kibővített vezetőség tagjai – mindannyian igent mondtak a megkeresésre. Ez számomra óriási hátországot és biztonságot jelent, és ezúton is köszönöm nekik. Közel 500 fővel kezdjük a tanévet szeptember 1-jén. Úgy gondolom, hogy nagyon színes az a paletta, amit az intézmény kínál. Nemcsak a végzősöknek, hiszen nagyon népszerű a hatosztályos gimnáziumi képzésünk is. Az Egri Főegyházmegye intézményei közül is egyedi a Bocskai, hiszen gimnáziumi és technikumi képzés is jelen van. A szakképzésre a későbbiekben is építeni fogunk és terveink között szerepel tovább színesíteni a kínálatot.
– Miben különbözik egy katolikus középfokú oktatási intézmény az állami gimnáziumtól vagy szakközépiskolától?
– Azt gondolom, lehetőségünk van arra, hogy egy kicsit más területen is foglalkozzunk a diákokkal. Az a fajta szemlélet, a szeretetparancs, amit mi szem előtt tartunk, érvényesül a hétköznapjainkban. Nem csak az a feladatunk, hogy a gyereket megtanítsuk arra, ami a tantervben szerepel, hanem azon túl számos olyan fontos dolog van, amely még értékesebb emberré teszi őket. Ezt már Kalkuttai Szent Teréz kapcsán említettem. Mindig fontosnak tartottam, hogy figyeljünk a gyerekekre. Miért szárnyal, esetleg miért szomorú és próbáljunk meg belőle erőt meríteni, vagy segítsünk neki. Tehát úgy gondolom, a szeretetparancs minket erre kötelez! Kalkuttai Szent Teréz mellett kedves számomra Assisi Szent Ferenc. Az elmúlt tanév végén a Bocskai dolgozói, hitoktatói, illetve a diákok Assisi Szent Ferencet választották védőszentükké. Az ő gondolatával szeretnék mindannyiunk számára erőt, hitet és reményt kérni az előttünk álló időszakhoz: „Először tedd, ami szükséges, aztán ami lehetséges és máris megteszed a lehetetlent”.
Szeptemberben megújult vezetőséggel kezdődött a tanév a Bocskaiban, ugyanis Gaszperné Tilman Edina mellett, Bodnárné Göndör Magdolna, Csider Andorné és Reményi Szabolcs látja el az igazgatóhelyettesi feladatokat.