Honfi László immár tizenkét éve vezeti a Szerencsi Horgász Egyesületet és mindig is a városi horgászok érdekeit tartotta szem előtt. Már gyermekkorától kezdve pecázik. A horgászat számára több mint egy egyszerű hobbi. Vele beszélgettünk.
Honfi László 1953-ban született Mezőzomboron. Kevés időt töltött ott, ugyanis a 60-as években szüleivel együtt átköltöztek Szerencsre. Gyermekkora mozgalmas volt köszönhetően a horgászatnak és a sportnak.
– Amikor fiatal voltam sokszor horgásztam a Szerencsi-patakban, és ez ma már hihetetlenül hangzik, de a várkerti tóhoz is gyakran jártunk pecázni. Az egyik barátom vitt magával, ő mutatta meg, hogyan is kell halat fogni. Akkoriban még nem álltak a rendelkezésünkre profi horgászbotok, nem beszélve a horgokról, amit mi annak idején rendszeresen gombostűkből hajtogatva készítettünk el.
Én azonban ennek ellenére is élveztem, sőt imádtam a pecázást! A várkerti tóban fogtam ki életem első halát is. Ez volt az a pillanat, amikor igazán magával ragadott a horgászat – emlékszik vissza Honfi László.
Miután elvégezte az általános iskolát Szerencsen, a miskolci Berzeviczy Gergely Vendéglátóipari Technikumban folytatta a tanulmányait. Középiskolásként nagyon szeretett barátaival a csobaji hármas-tónál horgászni. Gyakran mentek oda akár több napra is. Ilyenkor sátrakban aludtak, bográcsban főztek, a pecázáson túl pedig több órán keresztül úsztak a tóban.
– A horgászás már akkoriban is kikapcsolt engem, megnyugtatott, amire kevés más hobbi lett volna alkalmas. Természetimádó vagyok: olyan környezetben szeretem tölteni a szabadidőmet, ahol zöld növényzet és víz van, mert itt érzem jól magam – folytatta Honfi László. 1972-ben végezte el a középiskolát és innentől kezdve a vendéglátásban és a kereskedelemben dolgozott, egészen 1982-ig. Ekkor jött ugyanis a világméretű gazdasági válság. – Abban az időben nagyon nehézzé vált a megélhetés.
Úgy döntöttem, hogy pályát váltok és a rendőrségnél, vagy a katonaságnál esetleg a tűzoltóságnál próbálok meg elhelyezkedni. Egy barátom biztatására az utóbbit választottam. Még abban az évben felvettek a miskolci tűzoltósághoz és 1982-től egészen 2014-ig ott teljesítettem szolgálatot, onnan jöttem el nyugdíjba is – mondta Honfi László. Időközben megnősült és két gyermeke született, akik szintén szeretnek halat fogni. – Két fiam és két lány unokám van. Dorottya most kezdi az első osztályt, Julianna pedig 4 éves. Dorottya fiatal kora ellenére már horgászik, imád a természetben lenni. Ez melegséggel tölti el a szívem – meséli. Honfi László az 1970-es évek elejétől tagja a Szerencsi Horgász Egyesületnek.
– A kétezres évek elején csökkent a horgászok aktivitása a szervezetben. A hatékonyabb munka érdekében a 2006-os tisztújító választáson úgy döntöttünk a horgásztársaimmal, hogy megpróbáljuk frissíteni a vezetőséget. Szerettünk volna motivációt és célt vinni az egyesület életébe, mert nem igazán úgy mentek a dolgok, ahogy azt sok horgász szerette volna – mondta Honfi László. Az elnökségi választáson fölényesen nyert Honfi László. A szerencsi horgászok elégedettek a vezetésével, hiszen már harmadik ciklusát kezdte meg, ellenjelölt nélkül.
– Megmondom őszintén, nem feltétlenül tartom jó dolognak, hogy nincs másik induló. Mi lesz akkor a jövőben? Eljön majd egyszer az a pillanat, amikor a jelenlegi vezetőség azt mondja, hogy elfáradtunk. Jelenleg nem látok esélyt arra, hogy a fiatalok közül bárki is szeretné átvenni a vezetést, vagy bármiféle hajlandóságot mutatna erre – folytatta Honfi László. Példaképének Spisák Lajost tekinti. Az egyesület egykori titkára több évtizeden keresztül meghatározó szerepet töltött be a sportág életében. – Nagyon szerette őt mindenki. Tiszteletére évente rendezünk emlékversenyt a Homokos- tavon. Örömmel látom azt, hogy egyre többen neveznek, sőt tavaly már meg kellett húznunk a határt 60 horgásznál, mert egészen egyszerűen nem fértünk el – meséli.
Honfi László úgy gondolja, hogy ameddig ereje engedi vezetni fogja a Szerencsi Horgász Egyesületet. A szerencsi horgász mindenkit arra biztat, hogy életében legalább egyszer próbálja ki a pecázást.