A máriatövist már az ókori botanikusok és orvosok említik. Nevét alighanem a levél tejfehér mintázata miatt kaphatta, amely a legenda szerint Szűz Mária tejétől származik.

Köröm településen úgy tartják, hogy azt az országgyűlést, amelyet II. Rákóczi Ferenc fejedelem Ónodra hívott össze 1707-ben, végül a sajókörömi fennsíkon tartották meg, ugyanis a Sajó áradása miatt a küldöttek nem tudtak eljutni Ónod várába.

Az orvosi pemetefű az ajakos virágúak családjába tartozó évelő fehéren, gyapjasan molyhos hajtásrendszerű, kesernyés ízű növény.

Az őszi varázsmogyoró Észak-Amerikában őshonos. Ovális alakú, fogazott levelei a mogyoróbokrok leveléhez hasonlítanak, rokonság azonban nincs közöttük.

A buzérfélék családjába tartozó szagos müge Európában és Ázsiában is megtalálható. Elsősorban olyan lomberdőkben találkozhatunk vele, amely dús aljnövényzettel rendelkeznek.

A kapor eredetileg a Földközi-tenger vidékén termett, ahol még a mai napig vadon is előfordul. Európába és az akkori Pannóniába valószínűleg a római legionáriusok hozták be. A nyersen fogyasztott kapor értékes antioxidáns. Kiváló C-vitaminforrás, így képes semlegesíteni az emberi szervezetben a szabadgyököket, amelyek a sejtek károsodásáért felelősek.

A kövirózsa a varjúhájfélék családjába tartozó örökzöld pozsgás növény, melynek a leveleit használják fel gyógyászati célokra.

A koratavasz első hírnöke a martilapu, melynek élénksárga virágai más növénnyel összetéveszthetetlenek, ezért bátran gyűjthetjük őket.

Az ördögcsáklya egy Dél Afrikában őshonos növény, melyet az őslakosok eredetileg fájdalom és lázcsillapító, allergiaellenes és emésztésserkentő hatása miatt fogyasztottak.

A levendula a Földközi tenger mellékéről származik, ma már számos országban termesztik. Magyarországon, Tihany környékén ideális termőterületet találunk, de bármilyen kiskertben vagy erkélyen megél.