A fahéjfa kérgéből készül népszerű fűszerünk a fahéj. Indiából, Sri Lankáról származik. Már az ókorban is nagyon keresett volt, az I. században 35 dkg fahéj értéke 5 kg ezüst értékével vetekedett.
A középkorban a hadjáratoknak köszönhetően továbbterjedt, és elkezdték gyógyításra, majd fűszerként használni. Hazánkba a 15. században érkezett, gyorsan beépült a konyha fűszerei közé. Három fajtáját ismerjük: ceyloni, kínai és malabári fahéj. A gyógyászatban emésztésserkentő, étvágyjavító és gyomorerősítő tulajdonságát részesítetik előnyben.
Erős fertőtlenítő hatással bír, ezenkívül jótékony még a szív és érrendszerre, valamint a vércukorszintre, vérnyomásra. Vizsgálatok bizonyították, hogy a fahéjban lévő aktív összetevő képes utánozni az inzulin funkcióit, vagyis növeli a sejtek glükóz felvételét, illetve egyes sejtekben elősegíti a glükóz raktározását. A fahéjban ezenkívül olyan gyulladást gátló anyagok is vannak, amelyek segítenek az izmok, ízületek merevségének valamint fájdalmának a csökkentésében.
Magyarországon ezt a fűszert főképpen édességeket elkészítéséhez használják, a mézeskalács és a tejberizs elmaradhatatlan alkotója, de emellett kiválóan illik marha és bárányhúsokhoz, paradicsomos, padlizsános ételekhez is. A keleti konyha egyik alapvető sós fogásokhoz használt fűszere. Kedvelt háziszer az otthon is könnyen elkészíthető fahéjas méz. Jótékonyan hat a húgyutak egészségére, rendszeresen fogyasztva csökkenti az ízületi fájdalmakat. Erősíti az immunrendszert, segít megfázás, vírusos fertőzések esetén.
Megkönnyíti az emésztést, segít megakadályozni a felfúvódást. A méz és fahéj együtt fogyasztva rengeteg energiát ad, a keveréküket fogyasztó emberek magasabb szellemi, éberségi és fizikai aktivitásszintet érnek el.
Vitelki László, Gyógynövénybolt
Borítókép forrás: webhealthplus.com